Bevallom, félve ragadtam tollat (klaviatúrát), hogy erről a filmről írjak, hiszen nincsen benne semmi különös. A téma már-már "lerágott csont”, a szereplők tulajdonságait a filmkockákon való megjelenésük pillanatában ismerni lehet, na és persze hamar ki lehet találni a történet végét is. És mégis… tetszett a film. Ugyanis minden egyes háborús film után elgondolkodom, amikor ábrázolják a végsőkig kitartó, és a szinte elképzelhetetlen kegyetlenségre és aljasságra képes embereket, hogy abban a helyzetben, időben és korban mi magunk vajon hová tartoznánk. Évtizedek múltán kijelentjük, hogy soha nem lennénk árulók, vagy hogy soha nem lennénk képesek aljasságra. Vajon tényleg nem? Nagyon tetszett, hogy a film egyik jelenetében egy náci tiszt szintén azon mélázik, hogy vajon kit is illet a "felsőbbrendű faj” jelző. Nos, ebben a filmben ismét viszontláthatjuk ezt a két ellentétes példát. A film egyéb érdekessége, hogy 1945-ben forgatták.