Ha egy olyan regény megfilmesítése kerül szóba, amely ugyan egyszerű, külső izgalmaktól mentes történetet mesél el, ám ugyanakkor érzelmileg összetettebb, mint egy nagyobb közösség lelkivilága, egyszerűn elég Lasse Hallströmnek szólni. A svéd rendezőzseni eddig többek között olyan irodalmi adaptációkkal bizonyított, mint az Árvák hercege John Irvingtől vagy a Csokoládé Joanne Harristől. A Kikötői hírek is egy Pulitzer-díjas regényből, E. Annie Proulx könyvéből készült.

A Kikötői hírekben központi szerepet játszik a víz. Quoyle (Kevin Spacey) apjához fűződő „brutális” emléke, felesége halála, az új otthon (Új-Fundland) szellemisége mind-mind az éltető elemhez köthető. Quoyle-t végig, mindenhová elkíséri a víz akár eső, akár tenger formájában, ő mégis fél tőle. Pedig a Quoyle-oknak a vérükben van a víz. Talán ezért olyan a jelleme is, amilyen: bárgyú, saját sorsát tehetetlenül szemlélő, dönteni, határozni képtelen férfi. Csak megtörténnek vele a dolgok. Talán a víz az, amely a régi „kalóznemzetségből” származó férfi vérét felhígította olyannyira, hogy két lábon járó szerencsétlenség módjára éljen. Quoyle-nál nem beszélhetünk jövőre vonatkozó elképzelésekről, elég neki a mában való küszködés. Ám személyisége bármennyire is egyszerű, érzései többdimenziósak. Tisztában van a helyzetével, csak úgy néz ki, változtatni képtelen rajtuk. Ehhez szüksége van egy hús-vér mankóra, valakinek a támaszára.

Lasse Hallström hősei olyan emberek, akik csak embertársaik segítő keze mellett képesek élni és fejlődni. Ilyen volt Homer Wells az Árvák hercegében és Vianne is a Csokoládéban. Hallström hősei számukra idegen környezetbe kerülnek, s ott különcként élnek. De mindig megtalálják a beilleszkedés lehető legzökkenőmentesebb módját. Ez látszólag ellentét (szerencsétlen sors kontra könnyű alkalmazkodás), valójában azt jelenti, hogy hőseinek kiindulópontja az idegen környezet, amelyben csak vergődni képesek, s a megtalált új életszíntér az a valódi miliő, amely az igazi otthonuk. Vagyis Hallström sebezhető hősei hazatalálnak!

A Kikötői hírek szereposztása tökéletes, de azt hiszem, ez is megszokott Hallströmnél (csak nem elfogult vagyok…?). Kevin Spacey minimalista játékkal éri el, hogy Quoyle egyszerűnek látsszon, ugyanakkor szemei a lelkében játszódó hullámverésről árulkodnak. Minden egyes mozdulatát, természetes gesztusát takarékra kellett állítania – s ez jelentette az igazi színészi kihívást számára. Quoyle ellenpontja Wavey Prowse (Julianne Moore), aki bár szintén egyedül él fiával, majd szétfeszíti az életerő. Csak egy szikra kell neki, hogy temperamentuma lángra lobbantsa Quoyle-t is, s ez az emésztő tűz – hűvös víz ellentét nem oltja ki egymást a film végén, hanem egy közös harmóniába, ellentétes pólusú megnyugvásba tereli a két elemet. Érdemes kiemelni Judy Dench-et, aki már a Csokoládé történetében is apró, ámde kulcsszerepet játszott, s az új-fundlandi kis kikötőváros szerkesztőségének tagjait, akik egyéniségükkel visznek szó szerinti színt Quoyle életterébe.

„Ha egy kötél képes szelet hozni, ha egy vízbefúlt képes feléledni, akkor egy összetört ember is képes lehet meggyógyulni.” Nem fogok hosszú mondatokat használni összegzésként. Annyit mondhatok csak el: Főcím: Sérült férfi lelkében elsimul a víztükör.

Megtekintés az Online Katalógusban