A felvételek sok szerző bevonásával folytak több stúdióban (Írország, Ibiza, Finnország), a kísérő zenészek pedig a legjobbak közül kerültek ki. Sokan arra számítottak, hogy a Nightwish zenei és szövegi megoldásait hozó produkciót hallhatnak, de szerencsére egy olyan anyag született, amely Tarja klasszikus és metálzenei színvonalához méltóan a finn énekesnő önálló pályafutásának első, kiemelkedő állomásaként tartható számon, és miután meghallgattuk a lemezt, örömmel nyugtázhatjuk, hogy végre kibomlott az, ami valószínűleg régóta szunnyadt benne.

A dalok hangulata sötét, titokzatos, borongós, az album felépítése pedig egy többtételes klasszikus zenei darabhoz hasonló. Nagyzenekart és kórust hallhatunk, mely remekül illeszkedik a torzított gitárokhoz, markáns dobokhoz, de népzenei hatások is észrevehetőek a Calling Grace mandolinkíséretében és a nagyrészt instrumentális, finn nyelvű Oasis vonóskíséretében, valamint jelentős Hans Zimmer filmzenéinek hatása is. Tarja csodálatosan énekel, hallhatjuk itt a kezdetek áriás énekstílusát a dalok magasabb régióiban, de a lágy, klasszikusan iskolázott hang az, amelyre az egész album épül, ettől olyan egységesek a dalok, melyeket többször kell meghallgatni, hogy felfogjuk, értelmezzük őket.

A kislemezre kimásolt I Walk Alone remekül összegzi az album mondanivalóját, és benne van minden, amiért Tarját szeretni lehet. Egy valódi rock-himnusz, de annál is több. A Nightwish ideje alatt nem illeszkedett még így klasszikus zene és rockzene négy percben, mint itt, ezzel Tarja túllép a nyomasztó szimfonikus metál örökségén, és új kohéziót teremt a két stílus között. Kiemelkedő alkotás a Boy And The Ghost, melyben fellelhetjük a népmesék hatásait, a misztikus irodalom kellékeit (angyal, kísértet, halál) és a középkori haláltánc-balladák főbb vonásait. A Lost Northern Star torzított énekszólamai, vonósai és gitárjai jól adják vissza a régi finn mese szomorú, fájdalmas hangulatát. A My Little Phoenix viszont egy markáns hangszerelésű és témájú keringő, melyben a régi mítoszok hangulata éled újjá. Egy feldolgozást is hallhatunk, Alice Cooper Poison című dalát énekelte fel az énekesnő újra, mely nem lóg ki az alkotások közül, zenei világa Erich Munch képeinek hangulatát idézi fel. A lassabb tételek sem unalmasak, mellőzik a Nightwish-es balladák szokásos paneljeit, a hideg finn táj szépségét pedig szinte magunk előtt látjuk, néhol Enya instrumentális dalainak világa bukkan fel.

A szövegek fő témája az egyén belső világa, szerelem, a szomorúság, mely hol csendes suttogásként bukkan fel, más helyen szinte égetően fájdalmas kiáltásban. A dalok kísérteties, néhol diszharmonikus hangszerelése kihozza a versek mondanivalóját. Dekadencia, titokzatosság, hideg és álomszerű képek jellemzik a dalokat. Összességében egy nagyon jó lemezt hallhatunk, melyben a dalok szoros kohézióba rendeződnek, melyeket Tarja csodálatos hangja, a remek produceri munka, a szövegek mondanivalója és az egyedi hangszerelés tart össze, mindezekből látjuk, hogy az énekesnő, kilépve az elődzenekar árnyékából, új, egyedi világot épít fel a klasszikus és rockzene elemeivel.

Tracklist:
01. Ite, Missa Est
02. I Walk Alone
03. Lost Northern Star
04. Seeking For The Reign
05. The Reign
06. The Escape Of the Doll
07. My Little Phoenix
08. Boy And The Ghost
09. Sing For Me
10. Oasis
11. Poison
12. Our Great Divide
13. Sunset
14. Damned And Divine
15. Die Alive
16. Minor Heaven
17. Ciarán’s Well
18. Calling Grace

Megtekintés az Online Katalógusban