Az Igaz vallomások a szokásos módon kezdődik: karácsonyra Adrian megkapja a legújabb Superman-évkönyvet, látogatóba jönnek a kedves mama norfolki rokonai (akik antialkoholisták, és nem maradnak sokáig, mert tartanak a burgonyaorzóktól – decemberben), Adrian újabb versben fejezi ki a Pandora iránt érzett olthatatlan lobogását – és innentől nem (mindig) naplóformában írott hosszabb szösszeneteket ismerhetünk meg Adrian további kalandjairól. Hősünk végre beszédet mond a BBC-ben a tömegek okulására, Mr. Braithwaite társaságában eljut Moszkvába, az életstílusról értekezik, megpróbálja letenni a záróvizsgákat, amikkel már két kötet óta rémisztget mindenkit, és kiterjedt levelezést folytat Barry Kenttel, aki jelenleg sitten van, és Baz, a bőrfejű költő néven szép karriert futott be.

A második részben visszatér a napló-forma, miután Adrian elhagyta otthonát, Oxfordba költözött Pandorához és b. férjéhez, valamint a Környezetvédelmi Hivatal Kis Kétéltűek alosztályán dolgozik – ami leginkább azt jelenti, hogy első – de annál kísérletibb – regényét próbálja kiadatni. Közben a Mole-háztartásban folytatódik az őrület, új taggal bővül a család (nem kistestvérrel), és szokás szerint minden és minden(ki) a feje tetején áll. Nem könnyű így alkotó embernek létezni, lássuk be, de Adrian állja a sarat, ahogy tudja...

Megtekintés az Online Katalógusban