Hiszen „mindig egy küzdelem, mindig egy harc” ez a fajta visszatekintés, retrospektivitás. A költészet eszközeivel szándékozott újrateremteni ezeket a kulisszákat, történeteket, melyek során azokra az emlékekre kívánt fókuszálni, amelyek morálisan meghatározták őt. Úgy véli azonban, hogy a verseken keresztül muszáj teret hagyni a befogadónak is, hogy legyen lehetősége magára (is) vonatkoztatni a sorok átélése, feldolgozása közben. A veszteségélmények szülte változásokkal csupán egyet lehet csinálni: elfogadni őket. Minden pozitív formálódás, átalakulás, fejlődés egyben negatív hozamokkal is jár – valaki vagy valami mindig sérül, ezzel kapcsolatban tehetetlen az ember.

Bár a kötet nincs ciklusokra bontva, valahol mégis tetten érhető a lapokon egy „elkülönülés”, amely a címadó vers előtti és utáni költeményekre vonatkozik. Ezt a változást pedig a Megnéztem újra soraiban olvasható felismerés katalizálta. „Gyerek és ifjúkor volt, nincs” – szól az utolsó gondolat, a költő szerint pedig mindez egyszerre történik. A versek formája túlnyúlik a bevett eszköztáron és kereteken, a kötet alkotásai helyenként nagyobb lélegzetűek, történetmesélősebb jellegük a próza felé tendál.

Sütő Csaba András 1979-ben született Győrött. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán 2001-ben, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész tanárként 2004-ben diplomázott. A győri Hermaion Irodalmi Társaság alapító elnöke, a Radnóti Miklós Irodalmi Társaság tagja, a Fiatal Írók Szövetségének tagja.

Megtekintés az Online Katalógusban