286
Biczó Zalán (szerk.): Gróf Széchenyi István és Győr
Antaliné Hujter Szilvia ajánlata
A 2021-ben az Universitas-Győr Nonprofit Kft. kiadásában megjelent kötet szerzője a Széchenyi Istvánról elnevezett győri egyetem könyvtárosa. Az egyetem 1986 szeptemberétől viseli a 230 éve született „legnagyobb magyar” nevét. A kortársak és az utókor tiszteletének köszönhetően Széchenyi életével, eszmeiségével kapcsolatban ez idáig könyvtárnyi irodalom született. Jelen kötet speciális, mivel általa a régi győri polgárokról is sokat megtudhatunk azon keresztül, hogy közel száz éven át miként gondolkodtak Széchenyi Istvánról, kik és milyen módon emlékeztek meg róla a különféle évfordulók alkalmával.
A nagycenki születésű gróf élete során is többször kapcsolatba került városunkkal. Miközben a francia seregek közeledtek, 1809. április 11-én Széchenyi Ferenc két fia Győrbe érkezett, akiket Károly főherceg főhadnagyokká nevezett ki. A győri vár megerősítésére sáncot kellet építeni, mintegy nyolcezer emberrel, e munkálatokat a mindössze 18 éves Széchenyi István irányította. 1836-ban Győr város közgyűlése Ecker János javaslatára díszpolgárnak, a Győri Casino 1841-ben tiszteletbeli tagnak választotta meg. Széchenyi István segítségével harcolták ki a győriek, hogy a „vaspálya" Pestre haladtában ne kerülje el a várost. 1848. április 1-jén Kovács Pál indítványára a karmelita teret Széchenyi térnek nevezték el. A nagybeteg Széchényi kocsija 1848. szeptember 10-én Győrön át haladt Nagycenk, illetve Döbling felé, egy éjszakára itt szállt meg Újvárosban az Aranybárány fogadóban.
Jelen szemelvénykötet időhatára 1857-tel kezdődik. A szerző kutatási területét a győri sajtó 1857 és 1945 közötti időszakára teszi, főként a Győri Közlöny, a Győri Hírlap, a Dunántúli Hírlap és a Győri Nemzeti Hírlap híranyagai olvashatók a gyűjteményben. A szemelvények többnyire kiemelt dátumokhoz kapcsolódnak, ilyen volt Széchenyi halála, 1860 április 8-adika. A cikkekből többek közt kiderül, hogy a gyászszertartásra 15 ezer ember gyűlt össze a főtéren, és hónapokig napi 25-30 Széchenyi arcképet adtak el Győrben. Ekkor nevezték el a fő teret Széchenyi térnek, és „Kiskutat” is ekkor keresztelték Széchenyi ligetté. Számos érdekességet olvashatnak az érdeklődők különféle eseményekről, például a Kisfaludy Irodalmi Körben megtartott emlékünnepekről, vagy akár iskolai ünnepségekről is. Jellemzően Széchenyi eszmeiségének az alkalomhoz illően más-más momentumait emelték ki, például a hazafiságát vagy a nőkhöz való viszonyát.
Ajánlom a kötetet mindenkinek, aki többet akar megtudni Széchenyi Istvánról és arról, hogy a győri sajtóban hogyan élt a kultusza, annak melyek voltak az állandó és változó elemei a történelem sodrásában.
2022.03.22
