A történet két főszereplője, Stan és felesége, Charmaine, miután elveszítették otthonukat, az autójukban kénytelenek élni. Szűkösen és reményvesztetten nyomorognak, az utcai fosztogatók és vandálok miatt pedig sokszor így is csak hajszálon múlik az életük. Úgy érzik, a helyzetük teljesen kilátástalan, az idők során elkeseredetté és rezignálttá váltak. Egy nap Charmaine felfigyel egy hirdetésre: önkénteseket keresnek Consilience városába, egy meglehetősen homályos, de ugyanakkor ígéretes jövővel kecsegtető kísérleti projektbe. Úgy tűnik, Consilience-ben megoldást találtak a minden máshol súlyos gazdasági és társadalmi problémákra. De hogyan? A projekt résztvevőinek kényelmes életet és munkát biztosítanak, illetve egy házat, ahol mint a város lakói élhetnek házaspárként minden második hónapban. A köztes időben viszont fegyencként kell dolgozniuk a város szívében található Pozitron Börtönben, házaikat pedig váltótársaik foglalják el, akikkel érintkezniük szigorúan tilos. Aki pedig aláírja a szerződést, örökké a városban marad. Vagy mégsem? Mi folyik valójában a börtön és a város falai mögött? Kik vannak a rettegett Megfigyelés soraiban, és mi a valódi céljuk? Mi lesz főhőseink sorsa?

Margaret Atwood 2015-ben megjelent regénye egy olyan jövőbeli, alternatív Amerikát mutat be, amely egyszerre vészjósló, elborzasztó és kijózanító. A lélegzetelállítóan izgalmas és sodró történet ugyanakkor fontos etikai, társadalmi és egyéni kérdéseket is feszeget: Hol kezdődik és végződik az egyén felelőssége egy nyilvánvalóan elnyomó és erőszakos társadalmi rendszerben? Hogyan lehet a veszélyeket túlélni, bátornak és erősnek maradni? Mi a különbség a szerelem és a szenvedély között? Meddig mehetünk el a másik ember birtoklásában? Lehet-e visszatérni, és újra bízni? Mindezt pedig könnyed humorral és az írónőre jellemző mély jellemábrázolással és világlátással.

„Ők maguk, a jövendő Pozitron-tervezők – igazi hősök! Úgy döntöttek, vállalják a kockázatot, az emberi természet jobbik felére apellálnak, a psziché ismeretlen területeit tárják fel. Olyanok ők, mint a régi pionírok, utat törnek, helyet csinálnak a jövőnek: a jövőnek, amely biztosabb, gazdagabb és általában véve jobb miattuk. Az utókor áhítatos tisztelettel emlékezik majd rájuk. Ez a duma. Stan még életében nem hallott ennyi marhaságot. Másfelől viszont valahogy hinni akar benne.”

Megtekintés az Online Katalógusban