A Rábaköz kutatásának egy „fehér foltját” számolja fel ezzel a kötettel Csiszár Attila, a Soproni Múzeum néprajzkutató-muzeológusa. Bemutatja e jellegzetes néprajzi táj parasztsága és a közel azonos kulturális szinten élő kisnemesi lakosság tárgyi világát: házait, bútorait, mesterségbeli szerszámait, ruházati és egyéb használati tárgyait, illetve ezek változásait a 18. és 19. század között. A Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata adta ki e hiánypótló művet, melynek borítóján egy csornai díszes kelengyés láda látható (1862).
A szerző több mint másfél évtizede kezdte el a fenti téma kutatását. A Rábaköz anyagi kultúrájának 18-19. századi alakulását levéltári, múzeumi írott források (végrendeletek, hagyatéki leltárak, árvaszámadások, házassági szerződések, kárösszeírások, egyéb dokumentumok) felhasználásával tárja fel.
Művében egy letűnt világ mindennapjairól kaphat ízelítőt az érdeklődő olvasó, hiszen a lakáskultúra, ruházkodás, az itt bemutatott tárgyak sokat elárulnak használóik életmódjáról. Számos egykori használati tárgy mára a feledés homályába merült, a neve sem árul el semmit a 21. század embere számára. Mi az a „tűzmacska”, „kacabajkó”, „tilángli” vagy „sakanét”, és ugyan mire szolgált valaha a „dörgülő fa”? Csiszár Attila írásában ezekre és számos más érdekességre, tudnivalóra fény derül. A szöveget több mint hetven illusztráció egészíti ki, színes fotók és rajzok, melyek javarészt múzeumi tárgyakat ábrázolnak.
A kötet tartalmaz szakirodalmi bibliográfiát, forrásjegyzéket és helységnév mutatót, segítve a kiadvány használatát és a további kutatást.