322
Jákob lajtorjája
Szabados Éva ajánlata
Jákob lajtorjája a Bibliában szereplő szimbólum: „egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai le- és feljártak rajta. Íme az Úr fölötte állt...” (Ter 28, 12–13). De hogyan kapcsolódik ez a jelkép a rémálmokkal küzdő vietnámi veterán sorsához? Ha csak néhány kockát látunk Adrian Lyne alkotásából, akár horrorfilmnek is gondolhatnánk. De ha végignézzük, akkor a vietnámi háború és az amerikai hadsereg egyik legsúlyosabb kritikáját kapjuk.
Jacob Singer (Tim Robbins), a vietnámi veterán állandóan rémálmokkal küzd. Mi történik vele valójában? Miért találkozik újra és újra démonokkal? Miközben félelmei és vágyai őrült táncot járatnak vele, ő a megoldást keresi. Nagyon nehéz a dolga, hiszen a legváratlanabb helyzetekben törnek rá a háborús és egyéb emlékek, hogy végtelenül összezavarják számára a valóságot.
Még a néző is belebonyolódik a nyomasztó víziók világába, melyek egyre sötétebbek, és végül egy alattomos és romlott rendszer bugyraiba vezetnek. A rendező drámai feloldást ad főszereplője fájdalmas kálváriájának. Ez a befejezés egyszerre váratlan, de mélyen mégis sejthető. Felrázza az embert, elűzi a rémálmot a szeméből, és elvezeti a békés valóságba. Egy megtisztuló Jákob lép lajtorjáján...
Tim Robbins (A remény rabjai) Jacob Singerként egy újabb remek alakítással gazdagította a filmtörténelmet. Páratlan, bekategorizálhatatlan és megdöbbentő alkotás a Jákob lajtorjája, amely elgondolkodtat: hol a határa külső és belső világunknak? Egyáltalán mi az élet, és mi a halál?
2021.07.23
