Amikor Magyarország polgárai egy évvel korábban a televízió előtt kényelmesen üldögélve nézték a távoli Kínában tomboló vírusjárvány eseményeit, még nem sejtették, hogy hamarosan maguk is bőrükön érzik ennek a járványnak a közvetlen hatásait (betegségek, halálhírek, gyász, félelem, maszk, távolságtartás, PCR-teszt stb.) A Covid-19-nek elkeresztelt ismeretlen vírus gyors megjelenése és térhódítása új próbatételt, fokozott terhelést jelentett a kórházak, az egészségügyi dolgozók számára is. „Hogyan kell gyógyítani egy addig ismeretlen betegséget? …belekerültünk a járványba, és alig tudtunk valamit a betegségről. Óriási volt a kihívás, hogy a frissen megjelenő külföldi szakmai ajánlásokból információt szerezzünk arról, hogy mivel állunk szemben, és mi a teendőnk” – nyilatkozta a győri kórház Pulmonológiai Osztályának vezető főorvosa, dr. Szalai Zsuzsanna. A vírus működéséről, gyógyításának helyes módszereiről sok minden menet közben kristályosodott ki.

A vészhelyzet az egész országban jó néhány átszervezést, változtatást igényelt az egészségügy területén. Győrben létrehozták a Petz-Széchenyi Megfigyelő Központot az egyetem kollégiumában. A Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban szükségessé vált az osztályok költöztetése, orvosok, egészségügyi dolgozók addig ismeretlen területre vezénylése. A járvány időszaka alatt előfordult, hogy a Covid Pulmonológiára bőrgyógyász szakorvos is be lett osztva, 65 év feletti sebész a műtők világát ideiglenesen elhagyva, telefonos tanácsadó lett a Megfigyelő Központban, rezidensek, fiatal szakorvosok a Covid Ambulancián sürgősségi orvosként álltak helyt, és így tovább.

A koronavírus "még a spájzban van", de reméljük, egyszer végleg eltűnik az életünkből, és múlttá válik. Ez az évkönyv a győri kórház történetét tekintve egy speciális időszakról nyújt áttekintést; a 2020. év koronavírus okozta megpróbáltatásainak – havi bontásban történő – krónikája, osztályokat, kórházi dolgozókat érintő tényekkel, információkkal, véleményekkel, interjúkkal, sok-sok fotóval. A kórház igazgató főorvosa, dr. Tamás László János így összegezte ezt az évet: „Mérhetetlenül büszke vagyok a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház valamennyi dolgozójára… számos példát sorolhatnék kollégákról, munkatársakról, akik békeidőben is csendben tették a dolgukat, de most ezerszeresen bizonyították, hogy hivatásuk a gyógyítás… egyszer talán a gyerekeink és unokáink kezébe is kerül a könyv, akik ha megkérdezik: „Ezt te is csináltad?”, büszkén mondjuk majd: „Igen, ezt mi csináltuk, a mi harcunk volt.”

Megtekintés az Online Katalógusban