Az ismert cigányzenész Munczy család neve szorosan összefüggött Sopron 19-20. századi zenei életével, zenekultúrájával. Feltehetően Pápa környékéről 1861-ben költöztek Sopronba, a kisgyermekek korán részesültek zenei oktatásban a muzsikus pályára készülve. Az ifjabb Béla szüleit korán elvesztette, hegedülni tanult, de az első világháború megtörte pályáját. Besorozták katonának, a magyar királyi I. honvédgyalogezred III. századának III. szakaszánál szolgált, az olasz (1916), majd az orosz-lengyel fronton (1917). A szerzői előszóból megtudható, hogy Munczy Béla 1916 és 1917 évi, erősen személyes hangvételű, gondosan megfogalmazott frontnaplói testvére, Munczy Lenke hagyatékában maradtak az utókorra. A frontnaplók az első világháború időszakának nagy jelentőségű kordokumentumai, amelyekben egy közkatona mindennapi frontélete, félelmei, vágyai elevenednek meg.

A kötet elején található tanulmány a feltörekvő család több generációjának történetét követi nyomon, forrásul a szerző levéltári dokumentumokat, a családi hagyatékot és a korabeli sajtót használta fel. A kiadványt számos portré, családi fotó, képeslap és a katonai táborokban készült felvétel illusztrálja. Baranyai Lenke soproni helytörténész jóvoltából – aki a családdal maga is rokonságban áll – „a száraz adatok személyes tartalommal telítődtek meg, és ez tette lehetővé, hogy a háttérben az egyes családtagok egyénisége is megmutatkozzon” – írja a kötet szerzője. A könyvet hely- és névmutató zárja.

Megtekintés az Online Katalógusban