388
Petercsák Tivadar: A magyar képeslap története
Vargáné Blága Borbála ajánlata
Európában másfél évszázaddal ezelőtt, 1870-ben született meg a rövid üzenetek, üdvözlések kifejezésére a képes levelezőlap. A 19. század második felében, a közlekedés, a vasútvonal fejlődésével kinyílt a világ, és az utazók – elküldve a lapokat – megoszthatták ismerőseikkel a látottakat. Mivel nem létezett még televízió és internet, ezek a lapok segítettek képet kapni a világról, hiszen általuk távoli tájakat is szemügyre lehetett venni.
Petercsák Tivadar igényes, mutatós kiadványa elsősorban a magyar képeslapkiadás történetét, sajátosságait tárja fel, de nemzetközi vonatkozásokra is kitér. Ismerteti a képes levelezőlap fejlődési korszakait, megannyi illusztrációval alátámasztva, melyek többsége a szerencsi Zempléni Múzeum gyűjteményéből származik.
A képeslapok ámulatba ejtő sokszínűségét külön fejezetekben lehet áttekinteni. Az egyik fejezet a tematikus lapokat (közlekedés, népélet, irodalom, művészet, zene, reklám, humor) és az üdvözlőlapokat (ünnepek, szerelem, egyéb) válogatja össze, egy másik pedig a különleges technikát alkalmazó, nem mindennapi darabokat mutatja be (leporellós, térbeli, tükrös, falemezből, bőrből készült, fémdomborított, hímzett, női hajtinccsel díszített, élővirágos stb.).
A képes levelezőlapot már az 1890-es években elkezdték gyűjteni, ez a kötet a gyűjtőkről, gyűjteményekről is tájékoztat.
Visszatekintve, a képeslapnak kortörténeti jelentősége is van. Egy-egy település, épület, utcarészlet, táj állapotát rögzíti a fotó elkészültének pillanatában. Az adott helyről különböző időpontokban készült képeket egymás mellé helyezve nyomon lehet követni annak változásait. A lapokon megfigyelhetők a kulturális jellemzők, a városok arculatának, az emberek öltözködési szokásainak módosulásai, társas érintkezési formák alakulásai stb.
A képes levelezőlap, ami egykor olcsó és egyszerű levelezési eszköz volt, mára letűnt korok értékes dokumentuma, a helyismereti kutatások fontos forrása.
2021.02.09
