347
Fekete István: Régi karácsony
Szabó Szilvia ajánlata
Csodákkal teli, varázslatos világ tárul az olvasó elé, mely Fekete István hitéről és a falusi emberek őszinte, tiszta érzéseiről, becsületéről egyaránt vall. Mint egy nagy karácsonyi misztériumjáték, úgy elevenednek meg a falusi emberek munkával töltött hétköznapjai, valamint a reménnyel teli ünnepi este. A szeretet ezen a napon nemcsak a karácsony, de a lélek fényeit is fellobbantja.
A gyermekkori Jézuska-várás boldog, titkokkal teli világa (Régi karácsony; A csillag) éppúgy megelevenedik a történetekben, mint a munkában megfáradt kérges kezű parasztemberek csodavárása (Éjféli világosság; Karácsonykor). Családi viszályok hamvadnak el a gyertyák fénye mellett (Roráté; A kormányosné), míg másutt szikrázó gyermeki humor ellenpontoz szomorúságba hajló történeteket (A két szánkó; Karácsony és szilveszter között).
Megszemélyesülnek az évszakok (Tél) és hónapok, megszólal a szigorúnak vélt „ember”, December. Életre kel az erdő gazdag vegetációja; lírai szépségű történetben mesél szenvedéséről a kis fenyőfa, aki gyökerét vesztetten egy köcsög vízből merít életerőt, ám mindezért kárpótolja az a tudat, hogy szenteste boldog gyermekarcokat láthat maga körül.
Mint gyöngysoron az igazgyöngyök sorakoznak egymás után az elbeszélések, melyekben Sinkó Ferenc ajánló soraival szólva „Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a természet minden hangja, nesze s minden emberi szó mögött”.
2020.12.22
