847
Bezárt a lakás? Nyisd ki az elméd!
Megszületett a zsűri döntése

A könyvtár verspályázatot hirdetett győri diákok részére. Nagyon sokan jelentkeztek a felhívásra, jobbnál jobb költemények születtek, így igazán nehéz dolga volt a zsűrinek.

Tudjuk, hogy az otthon töltött idő rengeteg diákra nyomasztó hatással van, és az ezzel kapcsolatos gondolataikat sokszor nehéz megosztani másokkal. Szerettünk volna lehetőséget biztosítani erre, méghozzá az egyik legszebb formában, versben! Pályázatunkkal a Győrben tanuló középiskolásokat céloztuk meg, hiszen ez az a korosztály, amelyet a leginkább érint a digitális oktatás, és talán nekik a legnehezebb megtalálni azt a fórumot, ahol az érzéseikről beszélhetnek. 46 pályázó 65 verse sok munkát adott a zsűri tagjainak, Nagy Zsuka, Deego és Simon Márton végül a következő sorrendet állapította meg:

1. helyezett: Papp Csenge Borbála

„Papp Csenge Boglárka Telefon című verse mindhármunk névsorában az elsők között szerepelt. Azt hiszem, hogy megfogott minket az a tiszta, őszinte és letisztult, érzelgősség nélküli érzelmesség, az a könnyed és sodró és áradó szomorúság és hiány, ami a sorok között van. A vers egyszerre zsigeri, egyszerre kiömlő, egyszerre levegős, érthető és átélhető. Képzavaroktól és ’bicsaklásoktól’ mentes. Igazi vers. Bármit is jelentsen ez. Magyarázatok és magyarázkodásoktól mentes versfolyam.

Akarva-akaratlanul távol tartja magától az ’intézményesült irodalom’ , az ún. ’tananyagversek’ mázsás súlyát. Vagy éppen észrevétlen velük együtt tud hatni. Tud önmagán túli és önmagáért való is lenni egyszerre. A vágyakat, a napok monotonitását, a kétségbeesett ürességet, annak a másiknak a hiányát, nem tolakvóan, nem harsányan fogalmazza meg, hanem, mint egy meleg, puha sál az őszi esőben, a nyakunk köré tekeri finoman és szeretettel. És ott van a versben szépen belesimulva a ’mikorleszmárennekazegésznekvége’ melankóliája.

A kétségbeesés tompításával, finomságával együtt. ’Hívj és kérdezz’. A kapcsolatok, a figyelem, a higgadt türelmetlenség, a várakozás felsejlett sebei is benne vannak a versben. De minden olyan finoman, szépen, hogy megejtődtünk minden során.

De elég az okoskodásból. Szóval ez a vers magával vitt minket, nagyon tetszett nekünk. Jó volt olvasni. Őt tettük meg az első helyre a meglepően sok, szép és kifejező, egyediségre törekvő, szenvedélyes, túlzó, kócos, meglepő képekkel és erős emóciókkal élő többi klassz vers mellett. Csaknem minden versben volt valami révedezni való gondolat, egy jó sor, egy jó kép, egy elgondolkodtató mondat, vershangulat, költői megoldás, reflexió az egyén és a világ dolgaira. Szeretettel gratulálok mindenkinek!” (nagyzsuka)

2. helyezett: Timár Nelli

„Sosem szerettem, ha egy adott téma szájbarágósan, túl direkt módon van tálalva, túl egyértelműen, hogy az embernek úgymond ne kelljen már megdolgoznia a sorokkal egy-egy írásban. Reménykedtem benne, hogy megdolgoztattok, és inkább érzelmeket, gondolatokat, érzéseket kapok, hogy átjöjjön a versen keresztül az egyén, de egy kicsit a saját értelmezésemben is magaménak tudjam érezni azt.

A ’Kicsit azért mindenki’ egy roppant jó dal lenne ‒ elnézést, szakmai ártalom ‒, nagyon szép ívet ír le, talán a számomra legkedvesebb sor a következő:

„Nem merültem mélyre
 magam lettem torz tükör
 
darabjaim összetéve
 
saját valóm üdvözöl.”

Remek írás mindkettő, nagyon ötletes a „Tükröm, tükröm, alteregóm” párbeszéde is, néhol vicces, néhol kritikus vagy pesszimista, egy érdekfeszítő önreflexió. Nagyon nehéz volt a választás, tényleg rengeteg szuper írás érkezett, öröm volt olvasni őket, mindenkinek szívből gratulálok!” (Deego)

3. helyezett: Nagy Patrik

„Ami számomra egyértelműen kiemelte Patrik versét a mezőnyből, az a megformáltsága volt. Ezek a mondatok nem ’csak úgy’ hangzanak el, ezeknek a mondatoknak helye van, ahogy a szavaknak is a mondatokon belül. Nagyon fontos, hogy sikerül a helyzetet dinamikussá tennie, annak ellenére is, hogy egy bezárkózó, statikus létállapotról szól: ez a vers történik, nem egyetlen pillanatot mutat fel, ennél szélesebb a látószöge. Ahogy nem is csak a közvetlen bezárkózás miatti magányt tematizálja. Az én kedvenceim ebben a szövegben mindenképp a meglepő momentumok voltak. A szenvedélyt váltó szenvedés, a beszélőt otthagyó szoba. A legjobb mondat pedig: „A magánytól kicsikét álmos lettem, (…)”

Öröm az ilyet olvasni, gratulálok hozzá.” (Simon Márton)

Két különdíjas szerzőt könyvajándék illet:

Bódis Ferenc
Lakatos Krisztina Szilvia

 

A díjazott verseket itt olvashatják, a nyerteseket e-mailben értesítjük.

Mindenkinek köszönjük a részvételt! A beküldött pályaművekkel további terveink is vannak, részletek hamarosan...

2020.12.17