Tartozom egy vallomással: súlyos sorozatfüggőségben szenvedek, azon belül is Gyilkos elmék addikcióban. A környezetemben élők közül sokan ezt nem is értik, hiszen olyan brutális okokból elkövetett gyilkosságokról, mentális zavarokról láthatunk képeket, hogy az embernek súlyos lelki sérüléseket okozhat végignézni és felfogni.

Én azzal szoktam magam nyugtatni, hogy amit a tévében látok, nem valódi, a sorozatokat forgatókönyvírók találják ki, ezeknek ritkán van köze a valósághoz. Más problémáiban könnyebb elmerülni külső szemszögből, mint a sajátjainkkal foglalkozni. Aztán az Utazás a sötétség mélyére című könyvet olvasva döbbentem rá, hogy ez a hozzáállás nem éppen igaz. Mikor a kezembe került a kötet, először azt hittem, hogy a tévésorozatra épülő regénnyel van dolgom, ám a jelzet és a fülszöveg alapján világossá vált, hogy egyáltalán nem, és így még inkább kíváncsi lettem.

John E. Douglas a tapasztalatairól ír, de nemcsak az ő szemszögéből láthatjuk a brutális tetteket, hanem a gyilkosok és az áldozatok hozzátartozóinak nézőpontjaiból is megismerjük az eseményeket. Hiszen lássuk be, egy-egy családnak betegség, baleset vagy természetes halál esetén is nehéz feldolgozni egy szerettük elvesztését. Mikor pedig valamilyen pszichés zavarral küzdő illető puszta szórakozásból, vagy valamilyen belső kényszer miatt foszt meg bennünket valakitől, aki fontos számunkra, az felfoghatatlan. Minél brutálisabb a tett, annál nehezebb.

Elkezdtem olvasni a könyvet, és azonnal beleláttam az első gyilkos fejébe, gondolataiba. Kezdetben még egy normális férfi volt, aki aztán némi alkohol elfogyasztása után hamis öntudatra ébredt, majd ezzel igazolva magát gyilkolni kezdett. A legszomorúbb ebben, hogy hiába ismeri be a tettét, az ügynökök és a jogászok látják, hogy ennél sokkal súlyosabb gondok is állnak a háttérben, így mindent megtesznek a tragédia megismétlődésének megakadályozásáért. Azonban igyekezetük ellenére az esküdtek mégis jóhiszeműen adnak neki egy újabb esélyt, ám a gyilkos nem az élete helyrehozatalára használja fel ezt, hanem újabb gyilkolásra...

Tanulságos eset, hiszen külső szemlélőként láthatunk egy manipulátort. A nyomozást vezető ügynök vívódása érzékletesen van leírva, a rendőrakadémia és helyszínelő sorozatok által belénk ültetett sztereotip gondolatokat pedig remekül oszlatja el. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimiket, nem fél szembesülni az emberi természet gonoszságával, borzongásra vágyik, vagy csak érdeklődik a téma iránt.

Megtekintés az Online Katalógusban