Pedig ezek az írások – mind a 41 – igazi kis műremekek. Minden Márai-vonás ott található rajtuk, akárcsak egy Michelangelo-tanulmányon, egyetlen filozófiai tétel, poén, bonmot – akárminek is nevezzük – elegáns bevezetése, majd a hol ironikus, hol gyilkos csattanó, amely mindig meglepő, mindig elgondolkodásra késztet. „A világ asztala terítve van; nem a készlet fogyott el, csak a vágyaink satnyultak” – hangzik el hihetetlenül aktuálisan az Ólomöntőben. Az ékszer cizelláltságú apró írások az élet legkülönbözőbb dolgairól szólnak: férjekről és nőkről, kígyóról és jóságról, csillagról és angyalról – de leginkább az irodalomról, a műveltségről. Ajánljuk mindenki figyelmébe, aki Márai prózai epigrammáit kedveli, a Füveskönyvet, a Négy évszakot, az Ég és földet.

„Csak az egészen buta embereknek nincsen kabalájuk. Azoknak, akik olyan rettenetesen buták, hogy nem ismerik szívükben az alázatot. Akik nem tudják, hogy Jegyek és Házak állanak az égen, s a Jegyek állandóan üzennek nekünk. Akik nem tudják, mi a fájdalom, mert olyan buták, hogy érezni sem tudnak. Az érzéshez is ész kell. … De mi, többiek, a kabalások, szerény játékosok, akik ismerjük a balszerencse titkait, alázatosan köszönünk a kéményseprőnek, és pénteken, tizenharmadikán, ha telefonhoz hívnak, lekopogtatjuk az asztalt, mielőtt felvesszük a hallgatót.”

Megtekintés az Online Katalógusban