108
Szeretni bolondulásig
Máté Zsófia ajánlata

szeretni-bolondulasig

A Szeretni bolondulásig csöpögős-giccses romantikus filmnek indul, amely drámai síkra terelődik, végül egy pszichothriller feszültségében teljesedik ki, magára húzván a fekete komédiák jellegzetes atmoszféráját. Ez nagyrészt Laetitia Colombaninak köszönhető, aki nemcsak rendezőként jegyzi a filmet, hanem a forgatókönyvben is jelentős érdemei vannak.

Az 1976-os születésű hölgy első komoly rendezése összeszedettségről árulkodik, és ez nagy szó annak tükrében, hogy milyen műfaji kavalkád egy filmbe való öntésére vállalkozott. Az első fél órában kapunk egy felvázolt sztorit Angélique (Audrey Tautou) szemszögéből, hogy aztán a történetet elölről kezdve megismerhessük Loic (Samuel Le Bihan) szemüvegén keresztül is. S így, látván a különös “szerelmi viszony” pro és kontra oldalát, válik világossá minden egyes tett, motiváció és következmény. A fogaskerék elkezd forogni, hogy őrlő fogai egy beteges lány álmai által vezérelve zúzzanak szét egy boldog házasságot.

A színek játéka érzékelteti az Angélique-ben végbemenő érzelmi változásokat, érzelmi folyamatot. Már amikor persze jelen van Angélique a filmben, ugyanis az első fél óra és utolsó (befejező) etap között nem is látjuk. De amikor őt látva is róla szól a film, akkor szinte felrobban a vászon a szélsőséges (és főleg diszharmóniát keltő) színektől. Szemet szúr a piros-vörös folytonos felbukkanása hol egy póló, szőnyeg, függöny, kanapé vagy akár lakkozott lábujjköröm képében. Ez Angélique “szerelmetes érzelmeiről” mesél nekünk. Ám ahogy az idő halad, és a diáklány lelkét (és persze tetteit) a harag kezdi irányítani, eltűnik a piros, hogy helyét átadja a hideg-kék színekben megtestesülő haragnak, dühnek, agressziónak. Az Angélique gondozására bízott virágok hervadni kezdenek, a meleg színek jéghidegbe fordulnak, a statikus képek dinamikus mozgásba váltanak, az egyenes nézőpontot felváltja a ferde perspektíva, és elkezdődik a terror - a szerelemért.

Remek szerkezetű film a Szeretni bolondulásig. Zökkenőmentesen illeszti össze a különböző műfajokat, feszültségfokozásával pedig eléri, hogy az izgalom és érdeklődés fennmarad az utolsó kockákig. Bár a befejezés erősen frusztráló, ez is csak fekete komédia jellegét erősíti. Szóval szimultán betegesen bájos és viccesen idegesítő film a Szeretni bolondulásig. Valahol olyan, mint az élet. Hogy is mondta Angélique a film végén? “Mindenki álmodozik a nagy szerelemről, csak én jobban beleéltem magam.


Megtekintés az Online Katalógusban

2020.05.01