Az alapítvány kezdettől fogva a felpéci Teleházban tevékenykedett, e helyszín bővült idővel a kialakított falumúzeummal és a hozzá tartozó területekkel, építményekkel. A falu minden korosztályát sikerült bevonni a közösségépítő munkába, rengeteg program, rendezvény, tanfolyam, tábor színesítette a helybeliek életét, melyet önkéntesek szerveztek, felügyeltek. A sikerek fontos állomása az alapítvány kiadásában 2001-ben megjelentetett Felpéc a honfoglalástól napjainkig című falutörténeti kötet, melyet kiállítás, vetélkedők sora követett.

Közösségépítés szándékával először korongozó szakkör indult, amelyhez fokozatosan a tárgyi feltételek (korong, égetőkemence) is megteremtődtek, majd a szövés és a csuhéfonás is a kézműves kör „repertoárjába” került. Folytatták a közösen végzett helytörténeti kutatást, az emlékek összegyűjtését, összegzését, közreadását. A helyi lakodalmi szokások gyűjtésekor előkerült régi fényképeket bedigitalizálták, felelevenítették az egykor hagyományos „kulcsos kalács” készítését. 2011-ben még hagyományőrző (ál)esküvőt, lakodalmat is rendeztek, megjelenítve-eljátszva a múltról szerzett ismereteket.

Rendszeresen kézműves tábort rendeztek, létrejött a Felpéci Alkotótábor, a produktumokból a Felpéci Galéria. A 15-20 év alatt itt született alkotásokból is lehet válogatást látni e kötetben, melyet gazdag fényképanyag illusztrál.

Külön fejezet tárgyalja a tájház kialakításának történetét, melyet hivatalosan 2004. szeptemberében adtak át a köznek. A vályogházat még egykori tulajdonosa, Hideg Sándor helyeztette országos védelem alá, itt magántájházat készült kialakítani. 2002-ben Hideg Sándor örökösei az egykori családi házat az alapítványnak ajándékozták, a közösség pedig elkezdte az épület állagmegóvását, majd a célok szerinti átalakítását – sok önkéntes munkával, gondoskodó figyelemmel. A szakemberek bevonásával, felügyelete mellett megépült falumúzeum nemcsak berendezésre került, hanem megtelt „élettel”, kiscsoportos összejövetelek, tanfolyamok helyszíne lett. Géber József néprajzkutató, aki kezdettől fogva több éven át önkéntesként segítette a tájház megvalósulását, folyamatos életét, immár részmunkaidőben tart itt múzeumpedagógiai órákat diákcsoportoknak. A Felpéci Tájház átadása után is folyamatosan változott, új épületrésszel bővült, valamint udvari kemencét is kialakítottak hozzá pergolával. 2016-ban Csete Miklós családjának adományaképpen újabb területtel, kiállítótérrel gyarapodhatott a falumúzeum, ahol pince és présház került felújításra. E nagyszabású munka folyamatáról kapunk részletes, pontos és hiteles tudósítást, mindenütt a hozzájárulók, önkéntesek, segítséget nyújtók név szerinti felsorolásával.

Példaértékű, hihetetlen munkát végzett a Felpécért Alapítvány, melyről teljes képet nyújtani alig lehet. Külön elismerés illeti e kötet szerkesztőjét, az alapítvány kuratóriumának vezetőjét, e tevékenység lelkes elkötelezettjét és „motorját”, Dombi Alajosnét, aki nélkül mindez nem valósult volna meg, s aki 2016-ban a Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért Díj Kulturális Tagozatának kitüntetését vehette át. Az 500 példányban kiadott Visszapillantó a tervek, elképzelések ismertetésével, valamint Sebő Ferenctől vett idézettel zárul, mely mintegy ars poeticának is felfogható: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”. E hagyományélésre mutat követendő példát e könyv!

Megtekintés az Online Katalógusban