Azért be kell vallni, Moskát Anita regényéhez kell egyfajta gyomor. Nem azért, mert túl brutális lenne, erről szó sincs! Pusztán túlburjánzik a testiségtől, túl plasztikusan ábrázolja az igencsak sötét világot, amelyben játszódik, de összességében ez egy veszett jó mű. Igen bizarr és különös világba csöppen a könyv olvasója, a regény ugyanis egy nők uralta világban játszódik, ahol a férfiak vannak bordélyban, és csak a terhes nők tudják elhagyni születési helyüket (horgonyhelyüket), ők is csak áldott állapotuk alatt. E kiváltságuk miatt a terhesség mindenekfelett áll, s ezzel a szerző szerintem egyben kifigurázza a mai „ezoanyuka” trendet is.

A történetbe bekúszik a varázslat, a nők egy része, a „földevők”, akik tényleg eszik a földet, képesek társalogni is vele, illetve növényeket növeszteni az akaratukkal. A férfiaknak mindez tilos, csak Lars, az egyik főszereplő kockáztatja meg a kivégzést, ami rá vár, amennyiben lebukik. Ez a világ borzasztóan sötét, csaknem a reménytelenségig, a közönséges testiség vezérli, ahol a szerelemnek nem lehet szerepe. A szép és a jó messze elkerüli ezt a fjordok közé beszorult mikrokozmoszt, és a család mint olyan sem létezik. A cselekmény emellett a Bibliából is táplálkozik, hiszen az egész egy elbukó megváltástörténet is egyben.

Iszonyatosan sokat lehetne taglalni, hogy mi a mondanivalója a regénynek: hogy a sem egy férfiak, sem egy nők uralta világ nem lenne más, mint a földre költöző pokol; hogy a pusztán szenvedélyen alapuló szerelem bűnbe vihet; hogy a helyhez kötöttség szűk látókört ad, de a tágabb látókör sem ad bölcsességet; hogy a tudomány nem mindenható; hogy a múlt hibáin merengve elszalasztjuk a jelent; vagy hogy a szabadság iránti vágy nagyon könnyen átcsaphat uralomvágyba. Ennek ellenére a kötet igazi erőssége a hangulat, ami magával ragadja az olvasót.

Voltaképpen négy főszereplőnk van, akik közül kettő nő, kettő férfi, így mindkét nem szenvedéseit, problémáit elmesélhette az írónő. Lars, a földevő férfi, aki fiatalkori megaláztatásait kompenzálandó, a nők elnyomására törekszik. Vazil, a könyvtárhajó birtokosa, aki korábbi szerelmén segítendő, kutatásaiba öli minden idejét. Az ő lánya, a még gyermek Helga, aki keresi önmagát, miközben apja alig foglalkozik vele, és képzeletbeli lénnyel társalog. S végül Odveig vizsgálónő, Vazil korábbi szerelme, akit e kapcsolata miatt büntetésként sterilizáltak.

Összességében ül a sztori, igazán mély és többértelmű regényt kapunk, amely akár megérdemelten követelhetne ki magának egy mozgóképes verziót is. A borítón különben a kolumbiai Marcela Bolívar extrém alkotása látható, akinek a honlapjára igencsak érdemes ellátogatni.

Megtekintés az Online Katalógusban