A szerzőt a lengyel „mágikus realizmus” fő képviselőjének tartják. A regény novellaszerű epizódokból épül fel, melyek egy-egy szereplő vagy tárgy kijelölt idejét emelik látótérbe. „Misia ideje”, „Ivan Mutka ideje”, „A kert ideje”, „A Játék ideje” stb. ‒ ezek a fejezetcímek egyértelműen a bibliai Prédikátor könyvének híres szavaira utalnak: „Mindennek rendelt ideje van”. Családtörténet (az első világháborútól, mintegy hetven évet foglal magába), ugyanakkor meseszerűen megírt könyv. Őskorban minden megfér egymás mellett. A szereplők egyik fele realistán ábrázolt, lehetnének akár a szomszédaink is, a másik fele mesebeli, mint például a Rossz Ember vagy a Víziszellem. Valahol mint egy mesében érezzük magunkat, de közben meg pusztít az első, majd a második világháború. Ugyanakkor megfér egymás mellett sokféle ideológia is; vallásosság, filozofikus gondolatok szövik át a történeteket:

„– Hagyj békén – mondta az ember, és Isten szomorúan hajtotta le neki az almafa ágát. 
Isten magára maradva búslakodott. Azt álmodta, hogy ő kergette ki az embert a Paradicsomból – annyira fájt neki a gondolat, hogy elhagyták. 
– Gyere vissza hozzám. Rettenetes a világ, könnyen megölhet. Nézd a földrengéseket, vulkánkitöréseket, tűzvészeket és árvizeket – mennydörögte az esőfelhőkből. 
– Hagyj békén, boldogulok magam is – válaszolta az ember, s azzal elment.”
 
Olga Tokarczuk egyformán népszerű az olvasóközönség és a kritikusok körében. Az írónő – ha éppen nem utazik valahol a világban – a lengyel-cseh határ közelében, egy kis faluban él, onnan irányítja saját könyvkiadóját. Számos lengyel és külföldi irodalmi díj tulajdonosa, több kötetét olvashatjuk már magyarul is.

Megtekintés az Online Katalógusban