646
Laurent Obertone: Gerilla – Franciaország utolsó napjai
Vargáné Blága Borbála ajánlata
Laurent Obertone (1984-) francia oknyomozó író ultrarealista regénye egy polgárháború félelmetes történetét, Franciaország előrevetített végnapjait mutatja be. Az írás kétévnyi információgyűjtés után, a francia hírszerzés lehallgatásain, felderítésein, illetve terror- és katasztrófa-szakértők előrejelzésein alapul. Figyelmeztető és egyben hátborzongató ábrázolása a gáttalan európai bevándorlási hullám várható következményeinek.
Ofella Balázs fordította magyarra, aki szerint a regény „Nyers, pörgős, brutálisan realista, néhol még humoros is, de a feszültség végig megmarad. Nincs benne felesleges érzelgősség, se dagályos szócséplés, se happy end.” Földi László titkosszolgálati szakértő a Gerillát annyira fontos műnek tartja, hogy kötelező olvasmánnyá tenné 500 millió európai polgár számára! Véleménye szerint „...ha változatlanul alakul a jelen, és állandósul a válsághelyzet, amely korunk Európáját jellemzi, akkor nem pusztán Franciaország, hanem kontinensünk végóráiról is beszélhetünk.”
A mű három nap sebesen iramló, lüktető történetét írja le. Az egész Franciaországra szétgyűrűző konfliktus a regényben úgy kezdődik, hogy egy segítséget kérő nő hívására néhány rendőr érkezik az egyik párizsi no-go zónába. A muszlim fiatalok támadására válaszul az egyik sarokba szorított rendőr (a felsőbb tiltás ellenére) a fegyverét használja. A rendőri lövések híre gyorsan elterjed, és miközben a tömegmédia a bevándorlókat védi, rendőri túlkapásról beszél, a muszlim világ bosszút esküszik, és a sok milliónyi bevándorló féktelen pusztításba kezd… A három nap történéseit a mű több helyszínen mutatja be. Az események sodrásában a társadalom különböző rétegeinek reakcióit és sorsát követhetjük nyomon.
Bán Mór, a Hunyadi-sorozat szerzője ezt írja a Gerilláról: „A regény leghátborzongatóbb jelenetei nem az erőszak, a pusztítás megidézései, hanem a liberális agymosáson átesett társadalom képviselőinek, antifák, jogvédők, migráns-simogatók, szélsőbalosok gondolkodásmódjának megjelenítése. Ezek az emberek még akkor sem képesek felfogni, mit tettek Európával, amikor a végpusztulás a szemük láttára tombol.
A regény egy szuszra elolvasható, sodró, lendületes mű. Attól tartok, azon disztópiák közé tartozik, amire nem is oly soká úgy fognak utalni, mint az utolsó figyelmeztetések egyikére. Bárcsak minél többen elolvasnák, olyanok is, akik ma még támogatják, vagy akár segítik a migránsok betelepítésének folyamatát. Bárcsak minél elevenebb vita folyna róla! Kétségkívül ez az utóbbi évek egyik legfontosabb európai regénye.”
2019.12.03
