Ezzel az albummal legfőbb céljuk az volt, hogy megmutassák, hol is tart most a zenekar. Olyan műveket igyekeztek választani, amelyekkel egyrészt meg tudják mutatni magukat, másrészt fontos szempont volt az is, hogy a rögzítésre kiválasztott zeneműveknek legyen valamiféle győri vonatkozása is.

A német zeneszerző a 19. század egyik legkiemelkedőbb komponistája volt, aki jelentős hatást gyakorolt a 20. századi zene fejlődésére. Első szimfóniáját 1876-ban mutatták be, 1877-ben, 1883-ban és 1885-ben hangzott fel először további három szimfóniája.

Brahms Robert Schumann biztatására már 1854-ben leírta ötleteit egy szimfóniához, de az első kísérletezés dallamait végül d-moll zongoraversenyében dolgozta fel. Csak 8 évvel később, 1862-ben állt neki a komponálásnak, az első tétel el is készült ugyanabban az évben. A folytatásra azonban egészen 1874-ig várni kellett, és a végső változatot c-mollban 1876-ban fejezte be. Az ősbemutatót Karlsruhéban tartották Felix Otto Desoff vezényletével. Később maga Brahms is a zenekar élére állt művének egy-egy újabb bemutatója során. Általában jól fogadták a szimfóniáját. Első szimfóniájában „az első tétel elé lassú bevezetést iktatott, amely a mű sejtelmesen komoly hangulatát, dallamvilágának kromatikáját … engedi kibontakozni”. A lassú második tételt álmodozó-elmélázó allegretto követi. A zárótétel lassú bevezetővel indul, ezt követi a záródallam, amely „feloldódást, megbékélést, sőt győzelmet jelent”. Az első CD-n szerepel még a Tragikus nyitány, amelyet 1880 decemberében a Bécsi Filharmonikusok játszottak először, a győri születésű, világhírű karmester Richter János vezényletével.

A második CD-n Brahms 2. (D-dúr) és 3. (F-dúr) szimfóniái hallgathatók meg. A 2. szimfóniát a nagy német zeneszerző egy kis Wörthi-tó melletti üdülőhelyen komponálta. Az ősbemutatót 1877. december 9-én tartották szintén Richter János irányításával, a 3. tételt újra el kellett játszaniuk, akkora volt a sikere. Brahmsnak ebből az alkotásából „élet és erő árad, kedély és kellem, de kontrasztként a második tételben megjelenik némi tépelődő hang is”. 1883. december 2-án Bécsben szintén a jeles győri karmester állt a zenekar élén a 3. szimfónia ősbemutatóján is. Ezt a szimfóniáját „kivételes, költői szépségű mesterműnek” tekintik. Első tétele „megismerteti a hallgatót a nagyvonalúan felépített témákkal”. „A bevezetésben elhangzó tematika biztosítja az egész mű motivikus egységét, és a fináléban ismét jelentős szerepet játszik.”

Brahms 4. e-moll szimfóniáját 1884 nyarától a következő év nyaráig Stájerországban komponálta. A Meiningenben tartott ősbemutatón Hans von Bülow vezényelt, a szimfónia óriási sikert aratott. Később német és holland városokban is sikerrel játszották. Brahmsot a boroszlói egyetem bölcsészkarán 1879 márciusában avatták díszdoktorrá. Ennek tiszteletére komponálta Akadémiai ünnepi nyitányát, „a jókedv gondtalanságával halmozta benne témáit”, a Gaudeamus igitur mellett népi eredetű német diákdalok dallamait is felhasználta a komponálás során. Az 1881. január 4-én Boroszlóban megtartott ősbemutatón maga Brahms vezényelt.

Megtekintés az Online Katalógusban