Főhősünk nem tűnik túl gyakorlatiasnak és tapasztaltnak sem. Sőt később kiderül, hogy nem tud írni, olvasni, de még uralkodóként viselkedni sem. Egy nap szembejön vele Szomorilla, aki szinte mindenben szöges ellentéte Bódognak. Se nem pufók, se nem jókedvű, de még csak kedvesnek sem mondható. A sápadt, folyton mogorva és ingerült, céltudatos, varázstalan tündér (ő Szomorilla) nem érkezik üres kézzel. Egy jól felszerelt, precízen rendben tartott, teli piknikkosarat cipel magával, melynek tartalmát a mohó király azonnal felfalja. Ezután a fura páros együtt indul el Bódognak birodalmat, Szomorillának reggelit keresni.

Eleinte úgy tűnik, hogy egész jól megvannak egymás mellett. Bódog még királynőnek is megtenné Szomorillát, mert alkalmasnak találja. Mégpedig arra, hogy az ő „bódogságát” biztosítsa. Ezen a tündér vérig sértődik, hiszen egy királynőt nem alkalmasságban mérnek. Faképnél hagyja a királyt, akinek még bőven van mit tanulnia uralkodásról, viselkedésről, osztozkodásról és a saját ajándékairól is. Szomorillára is ráférne egy kis változás: kedvesebbnek kell lennie másokkal, és észre kell vennie az önmagában rejlő varázstehetséget. A tündér több alkalommal is visszatér Bódoghoz. Egyszer Gráfia kisasszonyként írni és olvasni, második alkalommal pedig Didaktika kisasszonyként uralkodásra és viselkedésre tanítja a királyt. Ilyen a sors, csakis a másikra számíthatnak, egymástól tanulhatnak.

Kolozsi Angéla történetében a főszereplők nemcsak egymáshoz, hanem önmagukhoz is közelebb kerülnek. A szerző kedves humorral mesél szerelemről, elfogadásról, ráeszmélésről, önmagunk felfedezéséről. A Bódog és Szomorilla a fontos találkozások és értékes gondolatok könyve. A Hepp Trupp díjnyertes bábelőadása meseregény formájában, Szalma Edit festői képeivel.

Megtekintés az Online Katalógusban