Miután saját nevükön nem tudtak sikert elérni, megalkották a „Robert Capa” személyiséget. A „recept” egyszerű volt: úgy gondolták, hogy egy amerikai hangzású névvel könnyebben eladják a képeiket, ezért kitaláltak egy történetet Robert Capáról, a híres amerikai fotósról, aki Európába érkezett dolgozni. Az általuk készített képeket ezután Robert Capaként árulták. Miután lelepleződött a csel, mindketten a saját, kitalált nevükön alkottak tovább, Friedmann Endre Robert Capa, Gerta pedig Gerda Taro néven.

A spanyol polgárháború mindkettőjükre nagy hatással volt, de míg Capa távolságtartással, kívülállóként kezelte a háborút, addig Taro belevetette magát, és a lehető legközelebbről akarta fotózni az eseményeket. Ott volt Valencia bombázásánál és a brunetei csatánál is. 26 évesen Bruneteben hunyt el tragikus körülmények között, miután végigfotózta az aznapi csatát.

Halála után Gerda Taro munkásságát hosszú időre elfelejtették. Mivel az egyszerűség kedvéért számtalan fényképnél csak a Capa nevet használták Friedmann Endrével, nem lehetett bizonyosan eldönteni, hogy ki készítette azokat. Tévesen szinte mindet Friedmann-nak tulajdonították. Idővel már csak mint Robert Capa szerelme szerepelt az életrajzokban. Taro újrafelfedezését segítette, hogy 2007-ben egy bőröndben több mint 4500 negatívot találtak, amin Capa, Taro és barátjuk, David „Chim” Seymour képei voltak. Ennek köszönhetően ismerhetjük ma az ő munkáit.

A 245 oldalas könyvben közel félszáz kép található, melyek segítségével jobban megismerhetjük a fiatal és szenvedélyes fotós életét.

Megtekintés az online katalógusban