Vándorlány, Nagyfiú, Zerge és az ikrek útnak indulnak egy autóval. Az ablakból egy villanásnyi időre Vándorlány megpillant egy csodálatos kisvárost, a leggyönyörűbb helyet a világon, amely azonnal megigézi. Ám a látvány, ahogy jött, úgy el is tűnik. Hiába szállnak ki az autóból, nem találják az oda vezető utat. Kisvárost titokzatos köd lepi be, a felejtés és a viszály köde.

Betérnek az Ittfoglak Fogadóba, de Nagyfiú, Zerge és az ikrek az itt működő gonosz varázslat hatása alá kerülnek. Így Vándorlány egyedül indul tovább, hogy megtalálja Kisvárost, és megfejtse a titkát. Ebben segíti őt a Céklamadár és a fura íróremete, Cölöplény.

Góri és a nagymamája a lassan elnéptelenedő Kisvárosban élnek. A kisfiú szülei is eltűntek, és Góriék egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy egyedül maradtak. Góri elindul a Hegytetőre, hogy visszaszerezze a szüleit, és megmentse a városát. Céklamadár őt is megsegíti, amikor úgy tűnik, hogy a felejtés köde őt is lehúzza.

A szereplők útja ezután összefonódik. Vándorlány, Céklamadár, Góri, Nagyfiú és Cölöplény együtt keresik meg a megoldást, az utat, ami visszavezet Kisvárosba. Végül kiderül, hogy minden – a rejtély, az emberek eltűnése, a titokzatos köd és még az Ittfoglak Fogadó vendégeit beborító veszekedés lebernyege is – az Óriásnő alakjával, egészen pontosan a frizurájával hozható összefüggésbe.

Menyhért Anna könyve pontos, érzékeny mondatokban köti össze a lelki utazást és a kalandregényt, fonja, fésüli a gubancos szálakat, míg végül minden elrendeződik. A tanulságot mindannyian levonhatjuk, nem csak Góri: „Akinek változásra van szüksége, sokszor nem veszi észre, hogy változásra van szüksége. Nem veszi észre, hogy miben él, addig, amíg valaki, aki máshonnan jön, meg nem mutatja neki.”

Útkereső kiskamaszoknak és szüleiknek is; mély, érdekes olvasmány, ahol Balogh Andrea szép illusztrációi hasznos társai a szövegnek.

Megtekintés az Online Katalógusban