445
Laczlavik György: Kettős pecsét alatt: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó (1483-1549)
Néma Zsolt ajánlata
A fiatal történész Laczlavik György doktori disszertációját jelentette meg könyv formájában. Tanulmánya a Magyar Királyság történetének egyik legnehezebb időszakában mutatja be a politikai elit vezető személyiségének életpályáját. Várday Pál Somogy megyei középbirtokos családból származott, és innen emelkedett az ország politikai elitjébe, hogy aztán megszerezze az elérhető legmagasabb méltóságot, az esztergomi érsekséget és a királyi helytartói tisztséget.
Sorsa és pályafutása több szempontból is érdekes. Bár az ország legmagasabb méltóságába jutott, kulcspozíciót töltött be, személyéről mégis keveset tudunk, az utókor hamar megfeledkezett róla, amelyben az is szerepet játszott, hogy családjának tagjai közül senki nem tudta követni, megrekedtek a középnemesi státuszban. Életpályáját kiemeli, hogy összekapcsolódott a Magyar Királyság különösen tragikus időszakával, az ország három részre szakadásának folyamatával. A mohács utáni időszakot a két megválasztott király, Habsburg Ferdinánd (1526-1664) és Szapolyai János (1526-1540) hatalmi vetélkedése határozta meg, de igazi tétjét az oszmán-török előrenyomulás jelentette. A folyamat vége mindenki által ismert: a Magyar Királyság egysége megszűnik, három részre szakad, mérhetetlen károk és pusztulás éri, és bár az egység végül helyreáll, az önállóság elveszik, sorsa a kiformálódó Habsburg Birodalommal fonódik össze egészen 1918-ig.
Várday Pál karrierjét jogi és pénzügyi ismeretei alapozták meg. 1514-ben már tagja annak az országgyűlési bizottságnak, amely Werbőczi István Hármaskönyvét vizsgálja, kincstartóként pedig tisztában volt az ország anyagi helyzetével, és a korszak legbefolyásosabb embereivel építette ki kapcsolatait. Ezzel párhuzamosan emelkedett egyházi karrierje is, mohács előtt már egri püspök.
A mohácsi csata után Báthory István nádor és Thurzó Elek tárnokmester mellett az ország legtapasztaltabb politikusának számít. A kettős királyválasztást követő hatalmi harcokban eredményesen taktikázik, kezdetben Szapolyait támogatja, majd Ferdinánd mellé áll, megszerzi az esztergomi érseki címet (mindkét királytól), kancellár lesz, 1542-től pedig széleskörű felhatalmazással helytartóvá nevezi ki a magyar király. Tevékenysége összefonódott a megosztottság időszakának új viszonyaihoz való alkalmazkodással. Sokat tett a maradék királyság kormányzati rendszerének kiformálásában, az új védelmi rendszer megteremtésében, érsekként pedig szembe kellett néznie a reformáció, a területi megosztottság hatásaival, majd Esztergom oszmán elfoglalása után az új érseki székhely, Nagyszombat kialakításával.
Laczlavik György könyve fontos, hiánypótló történelmi szakmunka, a fellelhető források aprólékos elemzésével tárja fel Várday Pál életpályáját. A kép, amit kapunk, ezért szükségszerűen töredékes, de betekintést nyújt a XVI. századi politikai elit belső viszonyaiba, dilemmáiba és küzdelmeibe.
2019.07.02
