Lukácsy Lajos Rábaközben, a mai Kapuvárhoz tartozó Gartán született 1876-ban. Az elemi iskolát helyben, a polgári iskolát Kismartonban kezdte, és 1891-ben fejezte be, ahol jól megtanulta a német nyelvet. Ezután a budapesti M. kir. Iparművészeti Iskola növendéke lett, ahol 1896-ban sikeresen elvégezte a díszítő szobrászati osztályt. Tanulmányai folytatásaként először az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképzőben, később Stróbl Alajos mesteriskolájában „csiszolta tovább tudását”. Ezután Fadrusz János műhelyébe került, majd Budapesten a Várkert Bazárban lévő műhelyéből indult önálló, sikeres pályafutása. Művészi hírnevét 1898-ban a Nemzeti Szalon téli kiállításán Éva című szobrával alapozta meg.

Az első világháború kitörésekor nem tartották alkalmasnak frontszolgálatra, de mint hadiszobrászt a keleti frontra rendelték. Közvetlenül előtte, 1916-ban háborús emlékplakettet készített Erlich János ezredes katonai szolgálatának 25 éves jubileumára. Lembergben alkotta meg a hadseregparancsnokot, Böhm Ermolit ábrázoló szobrát. A fronton készített több munkáját is hazaküldte Budapestre. Ezekből kiállítást rendeztek, és a bevételből a harctereken küzdő művészek családjait támogatták. Miután 1918 nyarán hazaérkezett, az ország különböző települései bízták meg azzal, hogy elesett hőseiknek méltó emlékművet állítson. A Budapesten élő hadiszobrász éppen Kapuváron tartózkodott, amikor 1927. június 14-én, 51 éves korában váratlanul elhunyt. A gartai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az országosan ismert alkotások mellett a Rábaközben is több szobra, síremléke található.

Megtekintés az Online Katalógusban