472
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Máthé Norbertné ajánlata
„Lehunyom a szemem, és elszámolok tízig, tizenötig, húszig. Tessék, most már vége, nincs itt semmi látnivaló. Begördülünk a witney-i állomásra, aztán ki, a vonat kezd gyorsulni, ahogy a peremváros beleolvad a komor Észak-Londonba, és a sorházak helyét összefirkált hidak és kitört ablakú, üres épületek veszik át. Minél közelebb érünk Eustonhoz, annál nyugtalanabb vagyok, fokozódik a feszültség, hogy alakul a mai nap?...”
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Paula Hawkins brit szerző legismertebb és egyben első (saját neve alatt megjelent) regénye, A lány a vonaton 2015 elején úgymond berobbant az angolszász könyvpiacra. Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a Barnesand Noble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 15 évig dolgozott újságíróként, ezután szabadúszóként pénzügyi tanácsadással foglalkozó könyvekben publikált. 2009-ben álnéven (Amy Silver) több romantikus regényt is kiadott, ezekkel viszont nem sikerült áttörést elérnie.
Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkock-hoz és Agatha Christie-hez az írót, a Holtodiglanhoz a történetet.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!
2019.05.14
