118
Isaac Asimov: Fekete özvegyek klubja
Horváth Gábor ajánlata

isaac-asimov-fekete-ozvegyek-klubjaAsimovról senkinek sem a krimi jut eszébe, mint irodalmi műfaj. Ezzel magam sem vagyok másként, hiszen sci-fi íróként róla elsősorban nekem is „Magnum opus”-a, az Alapítvány-trilógia ugrik be, esetleg a Robot-sorozat. Pedig hát a zseniális orosz/amerikai – ha hihetünk egy honlapnak – minden tudományágban produkált maradandót. Elolvasva a Fekete özvegyek klubját, azt kell, mondjam, bűnügyi novellákban sem vallott kudarcot.

A Fekete özvegyek klubja egy féltucat férfiból álló társaság, amely a feleségek és munka elől való menekülés céljából egy vendéglőben ülésezik havonta egyszer. Eleinte elsősorban beszélgetni és falatozni gyűlnek össze, majd egyre inkább rejtélyeket megoldani. A karakterek mindenfélék: van itt kevéssé művelt festőművész, vegyészdoktor, önjelölt író, titkosszolgálati kódfejtő, matematikatanár, hivatalnok. Rendszerint minden alkalommal egy vendég is jelen van, akinek kifaggatása során találkoznak a megoldandó bűncselekményekkel. Aztán persze ott van a nekik felszolgáló és a bűnügyeket megoldó pincér, Henry. A klubtagok stílusa kifinomult, számomra a történetek nem is a 70-es években játszódnak, végig úgy éreztem, hogy a viktoriánus-korban vagyok. Mindenki művelt, komoly irodalmi tapasztalattal rendelkezik, kívülről-belülről ismerik Shakespeare-t vagy a Bibliát.

A kötet tizenkét novellát tartalmaz, amelyek zöme ötletes kis rejtély, a gyilkosságtól a kódfejtésen át a lopásig. Asimovra érezhetően hatottak Agatha Christie történetei, Henry az ügyeket ugyanúgy az elbeszélésekben lévő ellentmondásokból okoskodja ki, mint mondjuk Poirot az Öt kismalacban. Az is kedvemre való, hogy a sztorik behatároltak térben és időben, szeretem az egy légtérben zajló minimalista filmeket és könyveket (pl. A kötél, Exam, illetve: Tíz kicsi néger, Nyílt kártyákkal).

Élveztem a novellákat, tetszett a játékos elmesélés, viccesek és szerethetőek a szereplők, akiket apró adalékokból ismerünk meg szépen fokozatosan. Az egészet áthatja valami könnyed lazaság és derű. Halsted limerickjei Az Iliászról meg külön pozitívumok, Asimov költőnek is kiváló lett volna. Negatívum is van persze, de alapvetően a szerzőtől függetlenek. Némelyik novella megoldása magyarul sajnos értelmetlen, mert az angol szavakban van elrejtve a válasz. Ez nem a fordító hibája, egyszerűen visszaadhatatlan más nyelven a dolog. Egy másik történet pedig egy olyan dalocska körül forog, amit ugyan egy művelt jenki valószínűleg jól ismer, de mi magyarok egyáltalán nem. Ebből fakadóan nincs esélyünk megfejteni a bűncselekményt, csak megtudjuk a végén, mi a megoldás. Kicsit szerencsétlen még, hogy a novellák minősége a kötet vége felé lejt, és az elsők a legjobb történetek. Nekem kifejezetten a legelső a favorit, amit több okkal is indokolhatnék, de nem teszem, olvassa el minden érdeklődő, és úgyis megtudja a választ!

Összefoglalva: kellemes olvasmányon vagyok túl, felfrissített, és másfél napi buszozgatás elég volt a kiolvasásához. Agatha Christie-t ugyan nem éri el minőségben, de nagyon hangulatos alkotás. Ezek után az a tudat, hogy még öt, a Fekete özvegyek klubjáról szóló novelláskötet vár magyar kiadásra, rendkívüli örömmel tölt el.


Megtekintés az Online Katalógusban

2019.05.07