Lanczerdorfer Zsuzsa néprajzkutató a Húsvétról, és az ehhez kapcsolódó népszokásokról tartott felettébb érdekfeszítő -énekekkel aláfestett- vetített képes előadást. A bevezető képpel az előadó a húsvétot megelőző böjti időszak és az azt követő önfeledt lakomázás ellentétére utalt.

Ezt követően a zsidó és a keresztény húsvét attribútumai, a kronológiai eltérések mellett az ünnepeket megelőző nagytakarítás történeti háttere, nagypéntekkel szombattal vasárnappal és hétfővel kapcsolatos bibliai és néprajzi adalékok titkaiba tekinthettünk be. A húsvéti ünnepkörben kiemelt szerepet kap a bárány, mint jelkép. Ez a Jézus-szimbólum, mint megtudtuk- a genti szárnyas-oltáron jelent meg először.
Megtudhattuk, miért a nyúl hozza a tojást, az miért piros, s hogy ehhez milyen különböző hiedelmek társulnak. A többi népszerű húsvéti hagyományról is számos képet és érdekes történetet láttunk-hallottunk. Az egyik szerint például Pilátus a fecsegő asszonyok elcsendesítésére parancsolta meg, hogy egy vödör vizet zúdítsanak a nyakukba. Míg a vízzel locsolás falvakban elterjedt el, a nagyvárosi lét inkább a kölnit részesíti előnyben. Az ilyentájt szokásos locsoláshoz rigmusok és versek garmadája született, sőt születik még ma is.

A színes történetek, és a kutatások tapasztalatainak megosztása tette igazán érdekessé az előadást.

Csiszár Antal