458
Belle és Sébastien
Gősy Gáborné ajánlata
Családi mozi Cécile Aubry azonos című regénye alapján, mely jó és igényes szórakozást nyújt az egész családnak. A történet könnyen belefulladhatna a cukiságba és giccsbe, ha Nicolas Vanier rendező nem tartotta volna olyan ügyesen féken magát. Így viszont egy nagyon is szerethető film lett belőle, mely elsősorban mese, és csak aztán bármi más – második világháborús történet, francia pásztoridill, remek randifilm –, de annak szép és jószívű: azaz olyan, amilyennek a meséknek lenniük kell.
„Napjainkban sokkal több és karakteresebb cselekmény kell egy másfél órás filmbe, még akkor is, ha a nézők többsége gyermek” – mondta Nicolas Vanier, ezért kellett egy hangsúlyos szál a háborúról és az ellenállókról, de a Belle és Sébastien még így is lassú tempójú, szép történet. A táj eleve mesebeli: olyan operatőri munka van a filmben (Eric Guichard), hogy csak ezért is megéri megnézni. A film először is a barátságról szól, aztán meg a kitartásról, önfeláldozásról és erőről. Mindezek tanító jelleggel ábrázoltatnak: semmi bonyodalom, semmi félreértés.
Belle, a kivert kutya villámgyorsan összebarátkozik a szabad Sébastiennel (Félix Bossuet), és innentől nem is fenyegeti semmi a két vadóc barátságát, csak külső körülmények: hogy vadásznak a kutyára, hogy menekülőket csempésznek a hegyekben. A felnőtt világ bajai. Az utolsó iskola előtti évben féktelenül szaladgáló kisfiú megmarad szabadnak a gyermekvilágban. E két univerzum között egyensúlyozik a film. A barátság tökéletessége és a háborítatlan hegyvidék a gyerekkort idézi. A nácik, vadászok, csempészek és szerelmesek persze a felnőttkort. A kettőt úgy illeszti össze a rendező, hogy egyenes jellemeken keresztül, világos konfliktusokkal ábrázolja azt a történetet, amit egy kisgyerek még éppen hogy megérthet, de semmiképp sem nyomja el vele a megidézett gyerekkor varázsát.
A Belle és Sébastien csak mérsékelten kalandos, épp azért, hogy el ne riassza kicsi nézőit. A felnőtt világot még mindig mintha kulcslyukon keresztül szemlélné. Óvatosan. Elvégre is minek komolykodni, ha futkározni is lehet egy hatalmas juhászkutyával? Hogy muszáj, muszáj – persze, iskolába menni is muszáj. Meg dolgozni menni a film után. De nem ez vonz igazán, hanem a játék, felnőtt nézőként pedig a nosztalgia. Mert a Belle és Sébastien igazából egészen olyan, mint amilyen filmekre a saját gyerekkoromból emlékszem...
Érdeméül szolgál a filmnek a kiváló színészi játék. Félix Bossuet Sébastienként gyermeki ártatlanságával, őszinteségével, pajkos mosolyával azonnal belopja magát a nézők szívébe. A török származású Tchéky Karyo is brillírozik César szerepkörében, Margaux Châtelier (Angelina) természetes szépsége pedig az édesapáknak is érdekesebbé teszi a filmet.
2019.03.15
