Széchenyi Miklós, sárvári és felsővidéki gr.
Sopron, 1868. január 6. – Bp., 1923. december 1.: római katolikus püspök.
Szülők: Sz. Jenő, Erdődy Henriette.
Iskoláit szülővárosában, Szombathelyen és a Győri Püspöki Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskolán végezte. 1890-ben Sopronban szentelték pappá, két évig Kismartonban káplán. 1892-ben megkapta a jáki apátságot, melynek alapítását A Szent György vértanúról nevezett jáki apátság története címen könyv alakban is feldolgozta. A kánonjogi doktorátus megszerzése után, 1898-ban kinevezték a bécsi Pazmaneum Papnevelő Intézet rektorává, egy időben esztergomi kanonokká. 1901-től győri püspök. A székesegyházat a Műemlékek Országos Bizottságának irányításával tataroztatta és mai formájában helyreállíttatta. Ő építtette a mai új szemináriumot cellarendszeres beosztással. Rákócziánum néven középiskolai fiúinternátust létesített, az Apátúr-házban a tanítójelöltek diákotthonát szervezte meg. 1911-ben a nagyváradi püspöki székbe helyezték.
Az általa alapított orosházi plébánia templomában nyugszik.
(K. F.)
Műveit ismerteti
- SZINNYEI.
Felhasznált irodalom
MVV p. 206. – GYPT p. 68., 74., 89., 91., 93.,136., 203., 204., 250., 338., 366., 375. – GYKVÉM p. 6., 125. – MÉL – SDJ p. 66.
