Marton Marcell Boldizsár
Kiskomárom, 1887. szeptember 9. – Bp., 1966. május 29.: karmelita szerzetes.
Szülei: Marton György, Köő Teréz.
1897-ben a keszthelyi premontrei gimnáziumban, majd az ötödik osztálytól a nagyszombati katolikus érseki főgimnáziumban tanult. A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen 1910-ben magyar–latin–görög szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Tanári munkáját Petrozsényben kezdte, 1914-től a zalaegerszegi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanított. 1917-ben az albán frontra került. Tapasztalatairól részletesen beszámolt a Muzulmán Sírokon című könyvében. A háború után Zalaegerszegen tanított. 1925. július 3-án Győrött csatlakozott a karmelita rendhez, 1925. július 16-án öltözött be, és a Marcell nevet vette fel. 1929. július 16-án ünnepélyes örök fogadalmat tett, 1930. június 14-én szentelték pappá. 1930–1943 között a győri karmelita rend újoncmestere volt. 1930–1936-ig alperjel, 1936–1939-ig tartományi tanácsos. 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, egy családnál talált menedéket. – 1966. június 4-én a győri karmelita templom kriptájába temették. – 1975-ben a karmelita rend megkezdte az előkészületeket boldoggá avatása ügyében.
(B. Z.)
Művei
- Muzulmán Sírokon. Zalaegerszeg, 1922.
- Mária ruhájában. H. n., 1935.
- Mária kezében. H. n., 1940.
- Kolostori Iskola I. köt. 1942. II. köt. H. n., 1946.
- Kármel ékessége és Királynője. H. n., 1948.
- Szépszeretet: Egy karmelita hivatás története. Bécs, 1981.
Felhasznált irodalom
Puskely Mária: Marcell atya. Élete és lelkisége. Bécs, 1986. – Kisboldogasszony csillagai. Marcell atya naplójegyzetei. Vál. és bevezetőt írta Sinkó Ferenc. Bp., 1987. 246. p.
