Maros (1941-ig Maresch) Rudolf

Stachy, 1917. ja­nuár 19. – Bp., 1982. augusztus 3.: zeneszer­ző.

Szülők: Maresch Rudolf, Foltin Mária.

A család 1919­-ben tele­pült Bécsből Győrbe. A Győri II. sz. Magyar Királyi Állami Gárdonyi Géza Polgári Fiúiskolá­ban kezdte tanulmányait. A Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben szerzett taní­tói és kántori oklevelet 1937­-ben. Itt kez­dett el zenét tanulni. A Győri Ének­-és Ze­neegylet Zeneiskolájában Hermann László­nál tökéletesítette hegedű­-és brácsatudá­sát. Belépett a Győri Ének-­és Zeneegylet zenekarába. 1937 szeptemberétől a buda­pesti Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán, Siklós Albert (zeneszerzés), Temesváry János (brácsa) növendéke. 1939–1942 között a Szé­kesfővárosi Zenekar brácsása. A Pécsi Vá­rosi Zeneiskola tanára és igazgatója 1942 –1949-­ben. 1949­-től 1978­-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított fúvós kamarazenét és 20. századi zeneszer­zést. 1971–1972-­ben Berlinben élt a Zene­akadémia ösztöndíjasaként. Korai műveit a magyar népzene és Kodály Zoltán hatása jellemzi. Első sikereit kórusokkal, népdal­feldolgozásokkal aratta. Az Állami Népi Együttes számára komponált Ecseri lako­dalmas több mint ezer előadást ért meg. Kiemelkedő zenekari hangszíntanulmánya az Eufoniák című sorozat (1963–1965). Há­romszor tüntették ki Erkel-­díjjal (1954,1955, 1957). Érdemes művész (1973), ki­váló művész (1980), posztumusz Bartók –Pásztory­-díjas (1991). – 1993. február 15-­én a Győri Filharmonikus Zenekar Győrött koncertet adott emlékére.

(P. A.)

Műveit is­merteti

• Dalos Anna: Maros Rudolf. Bp., 2001. p. 25–31.

Felhasznált irodalom

ZL – MÉL – Várnai Péter: Maros Rudolf. Bp., 1967. 31 p. – Maros Rudolf. 1917–1982. = Kriti­ka 1982/9. p. 13. – Dalos Anna: Maros Rudolf. Bp., 2001. 32 p. – CSK – IT 1487/931

Szakirodalmi rövidítések