Horváth András Zoltán
Nyúl, 1925. augusztus 9. – Győr, 1999. június 25.: tanár, költő.
Szülők: H. András, Jófejű Gizella. Gyermeke: Írisz.
Elemi iskoláit Nagybaráton végezte. 1938-tól a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, majd a Győri Magyar Királyi Állami Révai Miklós Reálgimnázium tanulója, később a Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet. 1947-től tanított Győrszemerén, Nagykarácsonyszálláson, Nagybaráton, Tápon. 1952-ben a pedagógiai főiskolán magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1954-től szakfelügyelő, Győrben tanított. 1956-ban a Győri Forradalmi Pedagógus Tanács tagjává választották. 1957 áprilisában 1956-os magatartása és versei miatt elbocsátották a Gárdonyi Géza úti Általános Iskolából. A Legfelsőbb Bíróság egyévi szabadságvesztésre ítélte. Büntetését Győrben, Kőbányán és Márianosztrán töltötte. Szabadulása után alkalmi munkás, segédmunkás, raktáros,1978-tól a Győr-Sopron megyei ÁFOR vezetője. 1988-ban nyugdíjazták. 1970-ben közölte verseit a Vigilia. Győrben a Hegyalja, a Kisalföld és a Zsarát jelentette meg verseit a rendszerváltás után. 1991-ben a Magyar Köztársaság 1956-os emlékérmét, 1996. október 23-án Győr város 1956-os jubileumi emlékérmét kapta meg.
A győrújbaráti temetőben nyugszik.
(B. Z.)
Művei
- Világkapu. Győr, 1995.
- Szerelmem Győr. Győr, 1999.
Felhasznált irodalom
T. Varga Lajos: Tiszteletkörök Jófejű Zoltánnak = Hegyalja, 1999. 11. évf. 7. sz. p. 5. – Gülch Csaba: Az utolsó könnycsepp = Hegyalja, 1999. 11. évf. 7. sz. p. 6. – Gülch Csaba: Verszuhatag. Hegyalja, 1999. 11. évf. 9. sz. p. 3. – T. Varga Lajos: Ember és történelem = Hegyalja, 1999. 11. évf. 10. sz. p. 7. – K 1999.júl. 9. p. 18., 2000. aug. 8. p. 4.
