Halbritter Károly
Győr, 1878. június 7. – Győr, 1960. április 6.: vállalkozó.
Szülők: H. Ferenc, Weiner Franciska. Felesége: Székely Erzsébet.
Középiskolát követően atyja mesterségét, a hentesszakmát sajátította el. Az inasévek és hosszabb külföldi tanulmányút után, 1900-ban tért haza szülővárosába. A családja által működtetett hentesáruüzletet fejlesztette, országos hírnevet szerzett. 1904-től 1912-ig vezette a Halbritter és Társai Győri Magyar Szalámigyárat, amely a Herz szalámigyárral volt kartellben. A Mészárosmajor utcai hizlaldáiban több ezer mangalica zsírsertést hizlalt, melyeket a budapesti és a bécsi sertéspiacon értékesített. Újmajori és Söptérpusztai tehenészetei jelentős szerepet játszottak Győr tejellátásában. Söptér pusztai tehenészetét és hússertéstenyészetét mintagazdasággá fejlesztette.
A város egyik legnagyobb adófizetője. A Győri Ipartestület örökös díszelnöke, a Győri Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A vármegyei törvényhatósági bizottságban, a városi képviselő-testületben, a közélelmezési bizottságban is tag volt. A Győrvárosi Megyei Takarékpénztár igazgatósági tagja, 1914-ben a magyar–holland gazdasági kapcsolatok elmélyítésében végzett fáradozásaiért tb. holland királyi konzullá nevezték ki.
Segített a bajbajutottakon, bőkezűen támogatta a győri kisiparosok kulturális, sport- és egyéb szervezeteit. Utolsó lakhely: Lahner Gy. u. 11.
(K. F.)
Felhasznált irodalom
Csokonai Vitéz Mihály: Halbritter Károly = Kereskedő és Iparos Évköny, 1925. – A Magyar Legújabb Kor Lexikona, Bp., 1930. – Egy ismert győri hentescsaládról = A Hús. 2000. 2. sz. p. 125–126. – CSK – HA Győr 279/1960
