Győri-Juhász (1909-ig Pollák) Jenő, dr.
Győrsziget, 1892. április 30. – Bp., 1944. november 7.: tanár, költő.
Középiskolai tanulmányait a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában végezte. 1910-től a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem magyar –francia szakos hallgatója. 1913-ban a dijoni egyetem külföldiek számára létesített fakultásán tanult. 1914-ben a Kárpátokban harcolt. 1915-ben megsebesült, orosz fogságba esett, 1918-ban hazaszökött. 1919-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Disszertációját nyelvészetből, a legrégibb magyar bibliafordítások nyelvi egybevetéséről írta.
Középiskolai tanárként dolgozott. Tanítványa volt Radnóti Miklós, Illyés Gyula és Fenyő László. Angol, francia, olasz, német és orosz költők verseit fordította. 1944-ben Weöres Sándorral együtt elismerésben részesült a Diárium c. folyóirat által meghirdetett Lefordíthatatlan versek c. irodalmi pályázaton.
1944 áprilisában kényszernyugdíjazták, majd munkatáborba hurcolták. Az elszenvedett bántalmazások következtében hunyt el.
(B. E.)
Műveit ismerteti:
- GULYÁS
- UMIL
Felhasznált irodalom
GULYÁS – Lengyel Béla: Győri-Juhász Jenő = Nagyvilág 1965/1. p. 157. – Z. Szabó László: Győri-Juhász Jenő = A győri irodalom kistükre. Győr, 1971. p. 145–150. – Bajcsi Cecília: Idegen mezőkön: Győri-Juhász Jenő fordítói munkássága. Eger, 1982. (szakdolgozat). – Losonci Miklós: Egyszemélyes expedíció: Arcképvázlat Győri-Juhász Jenőről = Műhely 1986/2. p. 45–52. – MN 1987. november 17. p. 4., 1988. február 23. p. 4. – UMIL
