Vázsonyi (Vásonyi, Wásonyi) Márton
Nagyvázsony, 1688 – Vadosfa, 1737. április 20.: evangélikus lelkész, tanár.
Iskoláit Nagyvázsonyban, Győrben, Pozsonyban, majd Jénában (1708) és Halléban (1709–1711) végezte. Valószínűleg külföldön ordinálták, mivel hazatérése után udvari papként alkalmazta egyedi birtokán 1712–1713-ban Telekesi Török István. Győrben 1713–1724 között rektora volt a Lutheranal Eclesia Oskolájának. 1724–1737 között Vadosfán lelkipásztori szolgálatot végzett az artikuláris gyülekezetben. Barátság fűzte a pietizmust képviselő Torkos András győri, Szeniczei Bárány György vázsonyi, majd szentlőrinci és Sartorius Szabó János nemescsói lelkészekhez. Önálló munkái fordítások, amelyekben a német pietizmus hallei vezéralakjainak, Francke Ágost Hermann és Gerhard János prédikátoroknak tanítását népszerűsítette.
(M. S.)
Műveit ismerteti
SZINNYEI.
Felhasznált irodalom
Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök. Bp., 1894. – Payr Sándor: Magyar pietisták a XVIII. században. Bp., 1898. p. 14–15. – EE p. 325. – Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség a Rábaközben. Bp., 1910. p. 33.
