Timaffy László, dr.

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Mosonszentandrás, 1916. április 16. – Győr, 2002. december 4.: tanár, néprajzkutató.

Szülők: T. Endre, Hrdina Irén. Felesége: Csányi Edit. Gyermekeik: Ildikó, Emőke, Gyöngyvér.

A mosonmagyaróvári Piarista Gimnáziumban érettségizett 1934-ben. A Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajz–történelem szakos tanári diplomát szerzett 1939-ben, ahol tanársegédi állást kapott. Doktori értekezésének témája a Szigetköz vízrajza volt. 1941-ben óraadó tanár a Pápai Római Katolikus Középiskolában, 1943-tól a mosonmagyaróvári Magyar Kir. Mezőgazdasági Főiskola docense agrárföldrajz és agropedagógia tantárgyakban ugyanakkor alapítója (1944) és igazgatója (1944–1949) az Óvári Széchenyi Népfőiskolának. 1949-ben elbocsátották, ezért falusi kántor, favágó és segédmunkás volt Cikolaszigeten. 1951-től bolti eladó Győrött, és a győr-szigeti templomban vállalt kántori állást. Az 1956-os forradalom után 18 hónap szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után a MÜDOSZ-zeneiskolában furulyatanár, 1965-től a Győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanára. Nyugdíjaséveit a néprajzkutatásnak szentelte, 21 önálló kötete és mintegy 300 tanulmánya jelent meg. Nevezték ezer sziget doktorának, tudós aranyásznak, a Szigetköz krónikásának. 1945. május 20. – 1945. szeptember 1. között a Szabad Mosonvár-megye hetilap szerkesztője, 1984–1987-ig szerkesztette a Néprajzi-nyelvjárási Dolgozatok, későbbi nevén a Honismereti Dolgozatok c. szemelvénygyűjteményt, 1978– 1987 között a Honismeret szerkesztőbizottsági tagja. A Győri Akadémiai Klub és a Domus Hungarica Egyesület elnöke, valamint a Szülőföldünk Honismereti Egyesület, a Pro Urbe Egyesület és a Győri Apor Vilmos Népfőiskola tiszteletbeli elnöke volt.

Kitüntetései: Sebestyén Gyula-emlékérem (1965), TIT Aranykoszorús-jelvény (1980), Bél Mátyás-emlékdíj (1988), Hédervár díszpolgára (1991), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992), Pro Urbe Győr (1993), Vivat Academia(1993), Életfa Díj (1996), Pro Geographia(1998), Magyar Örökség-díj (1998), 1956-os Érdemérem a Hazáért és a Szabadságért (1996), Győr-Moson-Sopron Megye Kék Szalag Rendje (2000), Szent László-érem (2002), Széchenyi István-emlékérem (2002).

Utolsó lakhely: Stadion utca 12.

A Szentlélek-templom altemplomában nyugszik. (P. Gy. – T. V. L.)

Műveit ismerteti

Vargha G. Károlyné: Timaffy László publikációi = Arrabona 31– 33. 1994. p. 463–474. – Lanczendorfer Zsuzsanna: Kiegészítés Timaffy László bibliográfiájához = GYT 1997. 19. p. 195–200. – Tündérvilág. Szigetköz–Rábaköz népdalai, balladái, meséi, legendái Timaffy László összekötő szövegével. CD, 2002.

Felhasznált irodalom

GYMSMISB p. 552., 695. – K 2002. dec. 7. p. 1., 2., 29., dec. 14. p. 2. – Halász Péter: Timaffy László szellemi hagyatéka = Honismeret, 2003. 1. p. 111–113.

Szakirodalmi rövidítések