Szlávy József, okányi

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Győr, 1818. november 23. – Zsitvaújfalu, 1900. augusztus 8.: miniszterelnök.

Szülők: Sz. Antal, Spirk Lujza.

1844-ben a selmecbányai akadémián bányamérnöki oklevelet szerzett. 1846 –1847 között a Magyar Udvari Kamara fogalmazója, 1847–1848 során a Magyar Udvari Kamara titkára volt. 1848. április 29-étől a pénzügyminisztérium bányászati osztályán szolgált, ahol július 5-én titkárrá nevezték ki. 1848-ban Kossuth az oravicai üzemek igazgatójává, majd kormánybiztossá nevezte ki, megbízva azzal, hogy az üzemeket állítsa át haditermelésre. A világosi fegyverletétel után öt év szabadságvesztésre ítélték, ám két és fél év múlva kiszabadult. 1861-ig gazdálkodott, 1865-ben Bihar vármegye főispánja, 1867-ben Deák-párti képviselő lett. 1867–69-ben belügyi államtitkár, 1870–72-ben földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter volt. 1872. december 4-étől 1874. március 21-éig miniszterelnök. 1874-ben méltányolta szülővárosa küldöttségének azon kérését, miszerint ne történjen meg Győr és Moson megyék egyesülése Magyaróvár székhellyel. Mint pénzügyminiszter (1873–74) megakadályozta, hogy az államháztartás deficitjét az állami vas- és szénbányák, továbbá a vas- és acélipar eladásával szüntessék meg. A fúzió után egy időre visszavonult a közélettől. 1879-ben a képviselőház elnöke, 1880–1882-ben közös pénzügyminiszter lett. 1882-től koronaőr és főrendiházi tag. 1894 –1896-ban a főrendiház elnöke volt.

(T. L.)

Felhasznált irodalom

RNL – SZIKLAY p. 158. – MÉL – MTAT p. 272. – Bölöny József: Magyarország kormányai 1848 –1992. Bp., 1992. p. 469.

Szakirodalmi rövidítések