Szabó Aurél

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Révfalu, 1888. június 6. – Bp., 1964. április 6.: tanár, festőművész.

Első felesége: Zechmeister Ida.

A Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben szerzett elemi iskolai tanítói oklevelet 1907-ben. Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán mesterei Balló Ede és Edvi Illés Aladár voltak. Tanult az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában is Helbing Ferenc és Mukics Sándor irányításával. 1913-ban tájképeivel szerepelt a Nemzeti Szalonban. Rajztanárként működött. Nyugdíjas éveiben az Iparművészeti Főiskola könyvtárosa volt. Művei 1921-től szerepeltek a győri kiállításokon, amikor az elszármazottak között volt jelen. 1932-ben a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítása nyílt. 1935-ben ismét részt vett győri, a Városi Kultúrház avatása alkalmából rendezett tárlaton. Később életében a festészet visszaszorult. – Hagyatékának egy része a Xántus János Múzeum gyűjteményébe került 1978-ban. A következő évben emlékkiállítást rendeztek 100 alkotásából a Múzeumi Képtárban.

(S. N.)

Felhasznált irodalom

ÉBER–GOMBOS 2. köt. – Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból. Bp., 1971. – Salamon Nándor: Szabó Aurél emlékkiállítása = Győri Műsor 1979/1. p. 6–7. – Salamon Nándor: Egy festő hazaérkezett = Hogyan? 1979/3. – Salamon Nándor: Győrből indultak – Szabó Aurél és Opitz Gyöngyi (kézirat) 1995. – GYKKTIÉ 1906 –1907.

Szakirodalmi rövidítések