Széchényi György

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Kisszécsény, 1592 – Pozsony, 1695. február 18.: római katolikus püspök.

Harmincegy éves korában lett papnövendék, teológiai tanulmányait Bécsben a Pazmaneum Papnevelő Intézetben végezte. 1631-ben Vágsellyén plébános, 1632-ben esztergomi rektor, majd vágújhelyi prépost. 1644-ben csanádi püspök lett, egy évvel később kinevezték pécsi és egyben magyar tábori püspökké. 1645 és 1648 között alkancellár. Részt vett az I. Rákóczi Györggyel folytatott linzi béketárgyalásokon. 1648-tól veszprémi püspök, ekkor fegyveresen is kivette részét a török elleni harcokból. 1658. január 24-étől győri püspök. Esztergomi érsekké történt kinevezéséig kormányozta a győri egyházmegyét. Főbb alapítványai a győri, budai, kőszegi, egri és pécsi jezsuita kollégiumok. Vimpácon ferenceseket, Kismartonban Ágoston-rendi nővéreket telepített le. Helyreállíttatta a fertőrákosi püspöki rezidenciát és templomot, Szombathelyen a püspöki épületet, a templomot és a várat. Várkeszőn a várat erősíttette meg, és renováltatta a szentgotthárdi cisztercita apátságot. Illaván trinitárius kolostort, Lőcsén és Trencsénben nemesi kollégiumot hozott létre. Adakozott árvák, özvegyek, háborúkban megrokkant katonák javára. A győri vár kiépítéséhez pénzt adományozott, ugyanígy támogatta a sümegi vár felépítését is. Győrben nevéhez fűződik a káptalandombi szeminárium és a Magyar Ispita létesítése, a Jezsuita Kollégium, valamint a székesegyház kőtornyának felépítése. Gazdag adományai tették lehetővé több középület megépítését: a róla elnevezett Széchényi-patika barokk stukkóival és freskóival Győr egyik legszebb belsőépítészeti emléke. 1667-ben kinevezték kalocsai érsekké. Bár felemelte szavát a Wesselényi-összeesküvésben részt vett Zrínyi és Frangepán megmentése érdekében, haláláig bizalmasa volt I. Lipót királynak, aki Bécsben tartott aranymiséjén személyesen is megjelent. 1685. március 21-étől esztergomi érsek, ezzel egy időben főkancellár.

(K. F.)

Művei

  • Concio funebris. Bécs, 1634.
  • Epistolae... 1–2. köt. Bécs, 1807.

Felhasznált irodalom

MNT – RNL – GYPT p. 14., 29., 30., 189., 236. –GYSZT p. 34., 40., 178., 269., 436. – GYKVÉM p.34., 66., 67. – MÉL – SDJ p. 53–55.

Szakirodalmi rövidítések