Schaller István

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Győr, 1707. december 24. Sopron, 1779. február 21.: festőművész.

Szülők: Schaller János, Babatics Mária. Felesége: Katalin.

Az 1730-as években a bécsi akadémián tanult. 1742-től Győrött élt. Dorfmeister mellett a nyugat-dunántúli barokk festészet legjelentősebb és legtöbbet foglalkoztatott mestere. Egyházi megrendelésre dolgozott Győrött, Sopronban, Komárom, Vas, Somogy és Baranya vármegyében. Falfestményeket és olajképeket festett. Egy rajza a soproni Zettl–Langer-gyűjteményben maradt fenn. Korai alkotásai a bécsi akadémia 1740-es években kialakult rokokó, később az osztrák barokk klasszikus irányát követte. Győrött a Magyar Ispita-templom Szent Erzsébet-főoltárképét, majd az Apátúr-ház egykori ebédlőjének (a mai Xántus János Múzeum díszterme) freskóit, az orsolyita templom freskóit és főoltárképét, a Német Ispita templomának oltárképét festette. Számos munkája található közgyűjteményekben, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában, a Magyar Nemzeti Galériában, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Arcképcsarnokában, a Soproni Múzeumban és a Xántus János Múzeumban.

(N. M. J.)

Felhasznált irodalom

Csatkai Endre: Schaller István győri származású barokk festő = GYSZ 1935. p. 193. – Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Bp., 1955. p. 246–247. – N. Mészáros Júlia: Festészet Győrött a XVI–XVIII. században. – Győri festők = GYT 12. köt. 1992. p. 127–130.

Szakirodalmi rövidítések