Rájnis (Reinisch) József, kőszegi dr.

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Kőszeg, 1741. június 4. – Keszthely, 1812. szeptember 23.): jezsuita szerzetes, költő.

Német anyanyelvű családban született. Iskoláit Kőszegen, a jezsuitáknál kezdte, 1757-ben belépett a rendbe. Novíciusi évei alatt kezdett magyarul verselni, időmértékes formában. 1771-ben Nagyszombatban a hittudományok doktora lett. Később Szatmáron működött. A rend eltörlése után 1773-ban Győrbe került, világi papként magyar hitszónok. 1774–1784 között a Királyi Kerületi Akadémián tanított. Az akadémia megszűnése után, 1785-ben rábízták az akadémiai templom gondozását. 1806-ban a premontrei rend meghívására Türjére ment, 1808-ban Keszthelyre tanárnak, 1809-ben Festetics György a Georgicon igazgatójává nevezte ki. Baróti Szabó Dáviddal és Révai Miklóssal együtt a magyar klasszikus versforma úttörője, az első irodalmi vita egyik résztvevője (Prozódiai háború...). Győri évei (1773–1806) alatt jelent meg műveinek többsége. Irodalmi munkásságán kívül matematikával is foglalkozott.

(M. Gy.)

Alkotásai

  • SZINNYEI.

Felhasznált irodalom

Szabady Béla: Iskoladrámák a győri papnevelő intézetben = GYSZ 1930. p. 187–194. – Pálos iskoladrámák, királyi tanintézmények, katoli¬kus papneveldék színjátékai. Bp., 1991. p. 563–564. – Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Bp., 1994. p. 206–207.

Szakirodalmi rövidítések