Montecuccoli, Raimondo, gr.

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Montecuc­coli vára, 1609. február 21. – Linz, 1680. október 16.: győri végvidéki főkapitány.

Felesége: Margaretha von Dietrichstein.

Olasz származású hadvezér. Főnemesi csa­lád tagja, aki 1625-­ben egyszerű gyalogos­katonaként kezdte szolgálatát. Különböző tiszti, majd főtiszti beosztásokban harcolt a harmincéves háború harcterein. 1639– 1642 között svéd hadifogságban volt. Szaba­dulását követően, 1642-­ben vezérőrnaggyá nevezték ki, 1644-­től altábornagy, a követ­kező évben haditanácsosi és kamarási cí­met kapott. 1650–1655 között császári kö­vetként járt Brüsszelben, Firenzében, Ber­linben, Londonban, Rómában. 1655-­ben ma­gyar honosságot kapott. 1659-­től titkos ta­nácsos, 1660-­tól haláláig a győri végvidék főkapitánya. Kinevezése a védelmi rend­szer kiemelt fontosságát jelezte a meg­élénkült török előrenyomulás időszaká­ban. Noha a magyarországi (1661–1664), majd a nyugati fronton harcoló (1672–1676) császári hadsereg főparancsnokaként és a haditanács elnökeként (1668) igen kevés időt töltött Győrött (ahol többnyire Ester­házy János helyettesítette), jelentős figyel­met fordított az erődváros külső védelmi rendszerének fejlesztésére, megerősítésére. 1664 augusztusában csapatai a szentgott­hárd/nagyfalui csatában jelentős győzel­met arattak a török sereg felett, ám az üt­közetet követő vasvári béke változatlanul a korábbi határviszonyokat rögzítette. 1668-­ban a császár a nyugati világ egyik legma­gasabb elismerését, az Aranygyapjas-­ren­det adományozta számára. 1675-­től a leg­felső udvari testület, a Titkos Konferencia tagja, 1678-­tól II. Károly spanyol király ado­mányából Melfi hercege. A bécsi jezsuita templomban temették el.

Ge. L.

Felhasznált irodalom

MÉL – CSV 20., p. 179.

Szakirodalmi rövidítések