Molnár Mária

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Várpalota, 1886. szeptem­ber 11. – ?, Csendes-­óceán, 1943. március 18.: ref. diakonissza.

Az első magyar ref. külmisszionárius. 1921–25­-ben Győr­-Gyár­városban és Bácsán végzett családi hitok­tatói munkát, beteg-­és szegénygondozást. 1927. augusztus 14­-én a budapesti Kálvin téri templomban avatták misszionárius­nak. 1928-­tól az Új­-Guineától északkelet­re lévő Admiralitás­-szigetek Manus nevű szigetén teljesített missziós szolgálatot, s mellette egészségügyi és oktatási teendő­ket is ellátott a pápuák között. 1943-­ban a szigetet megszálló japánok több társával együtt egy torpedórombolóra vitték, agyon­lőtték és a tengerbe vetették. A pápuáktól származó számos emléktárgyát Sárospa­takon őrzik.

Tiszteletére 1993­-ban em­léktáblát állítottak a szabadhegyi ref. temp­lom bejáratánál. Emléktábla őrzi nevét Vár­palotán, a ceglédi temetőben emlékoszlo­pot állítottak neki.

Művei

  • Koszorú. Nagy­kanizsa, 1888.
  • A kikelet virágai. Eper­jes, 1892.
  • Kisdedóvódai beszéd-­és ér­telemgyakorlatok (társalgás) kézikönyve. Eperjes, 1894.
  • A magyar gyermek já­tékai. Eperjes, 1897.
  • Hét év a kanni­bálok földjén. Bp., 1935.
  • Molnár Mária a pápuák között. Bp., 1936.
  • Feketék között. Bp., 1939.
  • „Engem várnak a szigetek”. Bp., 1987.

(Sz. J.)

Felhasznált irodalom

MÉL – Balogh Margit–Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992. Bp., 1993. p. 195.

Szakirodalmi rövidítések