Miklós

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

? – ?, 1336: római katolikus püspök.

Az egyházmegye területén az 1300-as évek elején kiskirályként ismert Kőszegi családból származik (valószínűleg Kőszegi Miklós törvénytelen fia). Már 20 éves kora előtt szentadalberti prépost. A győri székeskáptalan 1308-ban egyhangúlag püspökké választotta, holott Miklós semmilyen egyházi renddel nem bírt. Ezért V. Kelemen pápa csak 1311-ben engedélyezte püspökké szentelését. Püspöksége alatt a pápa feloszlatta a templomos lovagok rendjét, így a győri johanniták Kónyban, a soproniak pedig Bőben, Keresztényben, Lócson, Salassapusztán kaptak birtokot. Támogatta a pálosok somlóhegyi (tornai, később jenői) megtelepedését: nekik juttatta a somlószőlősi bortizedet, továbbá szántóföldet, rétet, malmot, juhot; a kismartoni és a pozsonyi templomnak pedig búcsúengedélyt adott. Pápai utasításra a borsmonostori cisztercita kolostor elzálogosított javait visszaszerezte. A király két alkalommal (1318-ban és 1335-ben) lefoglalta a győri püspökség javait, melyeket az Apostoli Szentszéknél tett panasz után kapott vissza. Egyházkormányzása alatt új templomok épültek, többek között Köveskúton, Szelestén. A pápai udvar is többször igénybe vette szolgálatait: szerepelt joghatósági és birtokperekben bíróként. Püspöksége idején a nemesek pálos kolostort építettek a mai Tüskeváron, melyet Miklós is olyan bőkezűen támogatott, hogy egyesek egyenesen őt mondják alapítónak.

(Ki. T.)

Felhasznált irodalom

GYA p. 34–35. – SDJ – GYETK p. 349–398.

Szakirodalmi rövidítések