Maróti Lajos

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Újpest, 1896. március 6. – Győr, 1974. július 31.: mérnök.

Középiskolai tanulmá­nyai után, 1915-­ben el­vitték katonának. Részt vett az Isonzó menti csa­tákban. A háború után elvégezte a Fővárosi Állami Felsőipariskolát, gépésztechnikusi képesí­tést szerzett. 1922. augusztus 1­-jén lépett munkába, a Martos és Herz Motor­-és Gépgyárban. Munka mellett végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmér­nöki Karát. 1938­-ban Győrbe költözött, és augusztus 1-­jén belépett a győri Magyar Waggon­-és Gépgyárba. Kezdetben a szer­számüzem vezetője volt, 1945-­ben kine­vezték a vagongyár főtechnológusának. Az 50-­es évek elejétől bekapcsolódott a dízel­motorok fejlesztésébe. 1949­-ben egyik ala­pítója a Gépipari Tudományos Egyesület Győri Tagozatának. A dízel­-forgattyústen­gely zömítő­-sajtoló eljárással történő kidol­gozásáért 1957-­ben a Kossuth­-díj harma­dik fokozatával tüntették ki. Az 1950-­es évek elejétől a Budapesti Műszaki Egye­tem győri kihelyezett tagozatán gyártás­technológiát tanított. 1957. július 31-­én ment nyugdíjba. 1956­-ban Munka Érdemrendet kapott. 1955­-ben lett a Gépipar Kiváló Dol­gozója, és megkapta a GTE Bánki Donát-­emlékérmét. 1964­-ben a GTE alapító ta­goknak adható emlékéremmel ismerték el munkásságát.

(Sz. E.)

Felhasznált irodalom

Rába Magyar Vagon­és Gépgyár adattára – CSK

Szakirodalmi rövidítések