Kolozsváry Ernő

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Edve, 1934. március 18. – Vág, 1999. június 7.: tanár, műgyűjtő, polgármester.

Szülők: K. Lajos, Németh Mária. Felesége: Szekeres Anna. Gyermekeik: Marianna, Zsolt, Gyöngyvér és Kinga.

A pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. 1957-ben az ELTE-n kémia–fizika szakos tanári diplomát szerzett. A Kazinczy Ferenc Gimnáziumban 33 éven keresztül tanított. Műgyűjtői tevékenységét 1960-ban, feleségével együtt kezdte. Autodidakta módon képezte magát művészettörténésszé. Érdeklődése a tiltott művek felé fordult. Nehéz anyagi körülmények között hozta létre a hatvanas-hetvenes évek művészetét bemutató gyűjteményét, melynek törzsanyagát Anna Margit, Egry József, Gulácsy Lajos, Deim Pál, Román György, Ország Lili, Keserű Ilona, El Kazovszkij művei reprezentálják. Kiállításokat rendezett a Győri Műcsarnokban, a Xántus János Múzeum képtárában. Szentendrén Korniss Dezső és Bálint Endre képeit állította ki. Ország Lili anyaga Tihanyban 1987-ben, Pécsett 1999-ben volt látható. A gyűjteményből egy kiállítást 1993-ban a sindelfingeni Városi Képtárban is megrendeztek. A Szombathelyi Képtár 1995-ben mutatta be a gyűjteményt. A budapesti Műcsarnokban 1998-ban szakmai és közönségsikert aratott gyűjteménye, szinte a teljes anyagát bemutatta. Ekkor jelent meg a Modern magyar művészet a Kolozsváry-gyűjteményben című könyv (Bp., Kolozsváry gyűjtemény Alapítvány – Műcsarnok, 1998). 1990-ben Győr város polgármesterévé választották. Megszerezte a város számára a Váczy Péter-és a Radnai-gyűjteményt. A Városi Művészeti Múzeum, a Városi Levéltár, számos kulturális-művészeti vállalkozás megvalósítása, köztéri szobrok állításának kezdeményezése fűződik nevéhez. 1994-től műgyűjtőként és badacsonyi szőlősgazdaként tevékenykedett. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki 1998. október 23-án. – 2001-ben posztumusz Győr város díszpolgárává választották. – A győri köztemető V. sz. parcellájában, díszsírhelyen nyugszik.

(K. F.)

Felhasznált irodalom

Modern magyar művészet a Kolozsváry-gyűjteményben. Bp. 1998. 331 p. – DISZ – CSK – TNY 2002.

Szakirodalmi rövidítések