Klempa Kálmán, vitéz

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Krizv, Horvátország, 1868. március 17. – Győr, 1940. október 12.: tábornok.

Szülők: K. Sándor, Rebracha Hermin. Felesége: Stockert Erzsébet.

Tanulmányait a kőszegi katonai nevelőintézetben kezdte. 1886-ban a libenaui katonai iskolában avatták hadapróddá, majd a 11. sz. Tábori Vadászzászlóaljhoz, 1891-ben a bosznia-hercegovinai csendőrtestülethez vezényelték. 1898-ban a 28. Tábori Vadászzászlóaljhoz került, 1901-ben századossá léptették elő. 1910. augusztus 1-jétől telepedett le Győrben. Illetőséget 1920-ban kapott. 1910-ben törzstisztjelölt a 26. közös gyalogezrednél, zászlóaljparancsnok, az önkéntes iskola parancsnoka, 1913-tól őrnagy. Zászlóaljparancsnokként került az orosz frontra. Helytállásáért megkapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. Kitüntették a III. osztályú Vaskoronarenddel, a Lipót-rend lovagkeresztjével. 1917 augusztusában Russ-Moldava mellett fogságba esett. Harkovba szállították, cserefogolyként tért haza. Ezt követően került a 19. gyalogezredhez, részt vett a piavei harcokban. 1918 decemberében nyugdíjazták, ezredét feloszlatták. A Tanácsköztársaság idején Ausztriába szökött. A kommün bukása után átvette a vármegye katonai parancsnokságát. 1920 októberében a király visszatérési kísérlete után nyugállományba vonult, a kormányzó tábornokká léptette elő. Haláláig Győrben maradt. Kezdeményezte a székesegyház oldalán elhelyezett dombormű elkészítését, amely a 19. gyalogezred világháborús hőseinek állít emléket. Utolsó lakhely: Megyeház u. 11. – A karmeliták altemplomában nyugszik.

(M. Gy.)

Felhasznált irodalom

FEJEK p. 42–45. – DH 1940. okt. 19. – MCS – GYSZKVPI 1397/935. – HA Győr 707/1940.

Szakirodalmi rövidítések